Nem szeretném kikapcsolni magamból a fájdalmat,
vagy örökre elűzni az életemből a rosszkedvet.

Ők a társaim, a segítőim, gyönyörű szépen mutatják, hogy mi zajlik éppen bennem.
Ennek a csodálatos, földi világnak a hozadékai, hogy megismerhessük azt a maga mélységében, a saját érzéseinken, gondolatainkon keresztül.

De ott van annyi más dolog, ami jól esik a szívemnek.

A girbegurba, színes vonalak a gyerekrajzon, ami folyton a szemem elé téved, amikor csak felnézek a monitor mögül.
A méltóságteljes, nyugalmat és tiszta erőt sugárzó fák, ahogy kinézek az ablakon.
A tejeskávé íze, ahogyan szétszalad a számban, amikor lassan elkortyolom.
Apró, pici gyerekcipők és papucsok, ahogy vidám összevisszaságban hevernek a reggeli készülődés után az előszobában.

Azt mondják azok, akik értenek hozzá, hogy a fókuszon múlik minden, azon, hogy mire figyelünk.
Ez határozza meg a hangulatunkat, a döntéseinket, az életünket.

De én azokra hallgatok, akik azt is hozzáteszik, hogy nem kell attól félnünk, hogy néha arra figyeljünk épp, ami pont rosszul esik, hátha mondani akar nekünk valamit.
Talán szeretetről, vagy lusta, ráérős pillanatokról mesélne, amelyek éppen hiányoznak nekünk.

De nemcsak a hiány van.
Nemcsak a problémák léteznek,
a feladatok, amiket meg kell oldani.
Nemcsak sárga csekkek vannak, fogzás, meg fáradt gyerekkel elvégzendő házi feladat.

Igen, ez is van.
De vegyük észre a kincseinket is.
Mindazt, ami VAN.
Ami épít, ami megnyugtat, ami örömmel tölt el.
Lehet, hogy csak egy pillanat.
Lehet egy hosszútávú cél, amiért érdemes küzdeni, változtatni.
Vagy egy életreszóló barátság.

Annyi-annyi kincsünk van, amit sokszor nem veszünk észre,
mert a problémákat hajkurásszuk.
Vagy épp a sóvárgást igyekezünk a szívünkben, testünkben lecsillapítani.

És elmegyünk a fontos pillanatok mellett,
lemaradunk a pici örömökről,
elsuhanunk a néha talán jelentéktelennek tűnő, mégis oly szívet melengető szépség mellett,
ami megjelenik egy-egy virágban, vagy bárányfelhőben.

Mindig, amikor rossz passzban vagy, és a hiányt érzékeled,
vagy a problémádból nem látsz kiutat,
emlékezz arra, hogy a szépség akkor is ott van körülötted,
az öröm akkor is felfedezhető a pillanatban,
és a nyugalom, a derű akkor is ott van a világodban.

Még ha nem is veszed akkor éppen észre, akkor is ott van.
Csak éppen felfedezésre vár.
Mindig ott vannak körülötted a kincseid.