Hogyan profitálhatsz azokból a helyzetekből, amikor látszólag csődöt mond a szabad akarat?

Az életemben azokat a helyzeteket gyűlöltem a legjobban, amikor teljesen tehetetlen voltam. Amikor se tőled-se hozzád, nem tudtam változtatni, ráadásul csinálni kellett valamit, amihez nem volt erőm, kedvem.

Ott volt például a lányom altatásmizériája. Az például egész jól kikészített. Évekig az éreztem, mintha egy megfékezhetetlen hurrikánt kellene megszelidítenem, és belegyömöszölni egy gyufásskatulyába. Egy magamnál sokkalta, de sokkalta nagyobb fékevesztett erőt valamiféle mederbe terelni, és esélyem sincs mellette labdába rúgni. Ez voltunk mi: Mira altatása és én. Amikor pedig végre elaludt, úgy éreztem, mintha börtönben lennék, mert egy pillanatra sem engedett el, mozdulnom sem lehetett, mert abban a pillanatban felébredt, és borult az egész mutatvány.

Na, ebben a helyzetben valóban az éreztem, hogy nincs beleszólásom az életembe, és a körülményeim rabja vagyok. Imádtam a lányomat, de a szituációt megélni napról-napra, hát  elég hajmeresztő volt.

Mit lehet ebből profitálni? Mi ebben a jó? Vagy szivatás az egész, ezzel büntet a karma?

Sok értékes ajándékot kaptam mindezekkel a “szivatásokkal,”, amelyeket aztán apránként tudtam elfogadni.

Pásztor Anna mondta egyszer, hogy amikor gyermekünk születik, a dolgok az életünkben eléggé megváltoznak. Az egónk küzd ez ellen egy ideig. Olyan ez, mint amikor a felfújt lufiból leereszt a levegő. De aztán utána minden jobb lesz, mint előtte volt. A gyermekek érkezése egy második esély arra, hogy jobb emberek legyünk, mint annak előtte.

Valahogy így vagyok ezzel én is. Milyen csodás, értékes adományokat hozott nekem ez az időszak?

• Az első és legfontosabb dolog, hogy tiszta szívemből megélhettem a valódi, önzetlen szeretet élményét. Soha, senkiért nem tettem volna meg mindent az égegyadta világon, erőmön felül, és még azon is jóval túl. A gyerkőc megszületéséig legalábbis. Még csak nem is sejtettem, hogy létezik ez az erő bennem. Nektek is ismerős  ez az érzés, ugye?
• Megtanultam türelmes lenni. Egész életemben meg voltam róla győződve, hogy türelmetlen ember vagyok. Alkalmam volt alaposan begyakorolni a türelem erényét. Egyszerűen kénytelen voltam ezt tenni. Máshogy minden még  sokkalta nehezebb volt.
• Megtapasztalhattam, hogy erős vagyok. Hogy ha a helyzet úgy kívánja, újabb és újabb erőtartalékokat vagyok képes számomra is ismeretlen bugyrokból elővarázsolni. Az, hogy az erőmre való rádöbbenésemhez egy rajtam túlnövő, nehéz helyzet kellett, törvényszerű volt, ezt már látom, mert egyetlenegyszer sem voltam hajlandó magamnak ezt a bennem működő erőt beismerni. Az identitásomhoz alapkövéhez tartozott, hogy béna vagyok, szerencsétlen és hogy a teherbírásom elég gyatra, és folyamatosan ezt erősítettem magamban. Ideje volt hát ezt a tévképzetemet felülírni.

Hogy ez fájdalmas volt?

Persze, hogy az. Ha valamivel hosszú időn keresztül nagyon nem akarunk szembenézni, az bizony nem kellemes érzés. De vannak olyan alapértékek, erények, amelyekre rákényszerülünk, hogy kibányásszuk magunkból, ha nagyon másfelé megyünk, mint amerre a boldog és kiteljesedett élethez javasolt lenne. Akár hiszel a karmában, akár nem.

Mit lehet tenni azért, hogy ez az egész minél kevésbé legyen fájdalmas?

Ha együttműködünk ezekkel a folyamatokkal. Nyilván ha már nagyon benne vagyunk a trutyiban, akkor az azt jelzi, hogy valami fontossal nagyon elveszítettük a kapcsolatot.  Vissza kell nyúlnunk hát az alapokhoz. Érdemes tehát néhány dolgot átgondolnunk, ha szenvedünk egy adott problémára, és juszt sem tudunk kikeveredni belőle.

Mi az a belső emberi érték, amit megtapasztalhatsz meg ezáltal a helyzet által?

• Összetartozás érzése a családodban vagy a sorstársakkal?
• Bátorság?
• Végre meghallgatnak és figyelnek rád most, hogy nehéz helyzetben vagy?

Milyen képességeket, készségeket szereztél ezáltal a szituáció által?

• Egyszerre többfelé tudsz figyelni?
• Szét tudod válogatni az igazán fontos és a kevésbé lényeges dolgokat?
• Megtanultál emberi kapcsolatokat kiépíteni, más emberekkel kommunikálni?

Milyen előnyökkel jár az, hogy most ez a nehézség van az életedben?

• Kénytelen vagy többet pihenni, odafigyelni az étkezésedre?
• Szorosabbá, bensőségesebbé válik a kapcsolatod egy általad szeretett személlyel?
• Ráébredsz arra, hogy mennyire fontos neked valaki, akit eddig nem értékeltél igazán?

Mit tehetsz te? Hol a szabad akarat?

Fontos kérdések ezek, érdemes őket alaposan átgondolni. Az új irány megtalálásához pedig próbálj meg RÁÉREZNI, milyen is az, amikor ezeket szabadon, kötöttségektől mentesen megélheted.

Milyen érzés, amikor megélheted ezeket a csodálatos ajándékokat, de jólesik, szeretetteli, biztonságos élethelyzetben teheted meg ezt.

És emellett gondold át, hogy mi mindent tehetsz meg mindezek érdekében, most, ma, a jelenleg rendelkezésre álló eszközeiddel, lehetőséged által. Hidd el, ha ez van jelen most az életedben, hogy efelé terelnek a körülmények, meg kell, hogy legyen az alkalmad erre, legyen ez bármilyen apróság. Max még nem látsz rá teljes egészében, mit kell pontosan tenned.

• Mit tehetsz azért például, hogy önzetlenül szeresd saját magadat? Elkezdesz odafigyelni a szervezeted jelzéseire? Kényezteted magad egy aprósággal, legyen az egy forró csoki vagy öt perc séta?
• Mit tehetsz azokért, akik valóban számítanak, és a mindennapi hajtásban hogy tudsz velük egy kis minőségi időt eltölteni? Tíz perc vigyorgós-beszélgetős összebújás a takaró alatt a kölyökkel lefekvés előtt? Ha puszival és öleléssel köszöntöd a kedvesedet, amikor hazaért a munkából?
• Hogyan élheted meg az alázatot és tiszteletet önmagaddal szemben? Ha olyan dolgokat hozol be az életedbe, amelyek jót tesznek neked? Heti félóra hobbi, amitől még a nap is előragyog? Képzések, tanfolyamok, amik zsigerből, szívből hívnak, lelkesítenek, hogy tanulhatsz róluk?

Helyettesítsd be nyugodtan a saját válaszaidat, a fenti példák csak útmutatók.

A karma, ami segít?

A karma az én meglátásom szerint nem egy kellemetlen, rossz dolog, még akkor sem, ha olyan dologra világít rá, amire nem igazán akarunk ránézni. Nem is egy büntető mechanizmus, amit akár akarjuk, akár nem, időről időre el kell szenvednünk.

Hanem egy segítő társ, tanító erő, ami arra ösztönöz minket, találjuk meg a belső kincseinket, amiket egyébként nem vennénk a fáradságot, hogy kibányásszuk magunkból.

A karma arra is megtanít minket, hogy ezt szeretettel is megtehetjük, és nem muszáj ehhez szenvednünk.

Néha persze ez nehéz, és nem feltétlenül találjuk meg egyszerre a megoldásainkat. Ebben nagyon sokat segítenek a meditatív tudatállapotok, az olyan, mélyreható módszerek, amiket én is használok magam ás mások boldogulása érdekében.

Ellenállás és lázadás helyett tehát tanulj meg együttműködni a benned és körülötted zajló erőkkel, és meglátod, nemcsak hogy könnyebb lesz az életed, hanem sokkal jobb is, mint amire az eszeddel gondoltál volna.

Kellemes utat a felfedezéshez!