Frida Kahlo és a nőiesség
Frida Kahlo iskolapéldája annak, hogy nem kell mindenkinek egyformának lennie.
Egyedi stílusával a legnagyobb divatházakra is inspiráló hatással volt, és a mai napig stílusikonként tartják számon.
Pedig a magyar származású festőnő összenőtt szemöldökkel tengette napjait, ami akkoriban sem számított menőnek,
olyan mintákat, ruhaanyagokat kombinált az öltözködésében, amelyektől óva intenek a stylistok,
“túl sok” ékszert viselt, mégis stílusos maradt,
és imádta kombinálni egymással az erős, akár rikító színeket is.
És süt róla a nőiesség, magabiztosság, “én-vagyok-ság”.
Mindemellett nagyon nehéz élete volt, sok-sok fizikai és lelki fájdalommal,
először deformálódott, majd amputált lábbal,
rengeteg szenvedést okozó szerelemmel,
betegséggel, nélkülözéssel, súlyos balesettel.
És ő mégis ragyogott.
Szóval nem kell beállnunk a sorba,
nem kell olyannak lennünk, mint másoknak,
vagy mint amilyennek másokat gondolunk, hogy ők milyenek.
Egyediek vagyunk és megismételhetetlenek,
mindannyiunkban ott ragyog a fény, ami csak mi vagyunk,
amilyet csak mi tudunk hozni a világnak,
és értékesebb százezerszer bármilyen külső képnél, ideánál, aminek meg akarunk felelni.
És ne higgyük el, hogy ilyennek vagy olyannak kell lennünk ahhoz, hogy értékesek és szerethetőek legyünk,
mert már alapból azok vagyunk, ez mindenkinek alanyi jogon jár.
A saját fényünket bontsuk ki a világban, ragyogtassuk szerteszét, és ez több, sokkal több, mint elég.
A fejlődésnek ez az útja visz előre, és adja a legtöbbet a világnak, a szeretteinknek, a minket körülvevő embereknek is.
Itt olvastam róla:
https://femina.hu/szepseg/frida-kahlo/