Ha tartós változásokat akarsz elérni az életedben, ne feltétlenül hatalmas ugrásokban és világmegváltó lépésekben gondolkodj.
Lépj inkább minden nap egy kicsit, de azt napról napra, következetesen, kitartóan tedd – az eredmény pedig nem marad el.
A legtöbb, világunkban tapasztalható, nagyobb horderejű változás pontosan így következett be,
ahol az egyik apró lépés követte szép csendben a másikat,
mígnem megkérdőjelezhetetlenné nem vált az átalakulás.
…amikor le lehet önteni csillámporral, elfedni pozitívnak tűnő gondolatokkal, érzésekkel,
de inkább csak összekuszálod vele a dolgokat.
Lehet a gondolatokkal, érzésekkel, nézőpontokkal játszani,
érdemes is, hiszen ezért jöttünk ide: játszani,
kipróbálni különféle jelmezeket, helyzeteket, szempontokat, és kialakítani azt, amihez épp a leginkább kedvünk van.
De néha jobb csak átengedni a fájdalmat.
Egyszerűen csak hagyni, hogy hadd legyen.
Elfogadni, hogy most ez van.
Aztán kiürül, elmegy, eltávozik.
Amikor kapálózol ellene, csak még jobban magához húz.
Ha elfeded, tovább mérgez. És talán észre sem veszed.
Lelked fájdalma nem te magad vagy.
Csak egy elmúlt történés maradványa.
Egy jelzés, hogy valami kikívánkozik belőled.
Hogy a Forrásod nem ért egyet azzal, ahogy te jelen pillanatbeli szemszögedből összerakod a dolgokat.
Elmúlik, elvonul a vihar, ha hagyod.
Segít a légzésed, ahogy elkezdesz visszakapcsolódni LÉLEKzeted által a Lelkedhez, fizikai testedhez, belső, valódi Erődhöz, Önvalódhoz.
Figyeld, ahogy emelkedik és visszaereszkedik a mellkasod.
Ahogy befogadja a tested a friss levegőt,
és kiengedi azt, ami már nem kell neki.
A tested tudja, mi a jó neki. Belé van kódolva.
Ahogy a LÉLEKzetedet figyeled, lassanként magad is megnyugszol.
Visszatérsz belső fájdalmadból a JELENbe.
A JELEN mindig segít gyógyítani a fájdalmat.
Mert a JELENben a legritkább esetben van csak fájdalom.
Ha akad is ilyen, gyorsan elmúlik.
Ne cipeld hát te sem magaddal.
Van ideje a fájdalomnak, amikor nincs jobb mód, mint hagyni kiürülni azt.
Aztán van hely befogadni azt a sok-sok szépséget, amivel folyamatosan áraszt el az élet majd minden pillanata.
Ami ott van a levegőben.
A kövek közt a hegyoldalban, vagy az apró kavicskákban a kis patak partján.
Vagy a susogó levelekben.
Minden pici SEJTedben.
A reggel tisztaságában.
A mindennapok sürgés-forgásában.
Az esték nyugalmában.
Ott van mindenütt.
Minden atomban, és az atomok között is.
Nem baj, ha néha fáj a lelked mélyén valami.
Csak tudd, hogy ez nem a valóság.
Mindössze egy icipici szelete a világnak.
… talán úgy éled meg azt, hogy csodák történnek veled.
Aztán eljön egy pont, amikor rádöbbensz, hogy mindez a természetes, lehúzó energiáktól mentes, egyszerű, hétköznapi valóságod.
Frida Kahlo iskolapéldája annak, hogy nem kell mindenkinek egyformának lennie.
Egyedi stílusával a legnagyobb divatházakra is inspiráló hatással volt, és a mai napig stílusikonként tartják számon.
Pedig a magyar származású festőnő összenőtt szemöldökkel tengette napjait, ami akkoriban sem számított menőnek,
olyan mintákat, ruhaanyagokat kombinált az öltözködésében, amelyektől óva intenek a stylistok,
“túl sok” ékszert viselt, mégis stílusos maradt,
és imádta kombinálni egymással az erős, akár rikító színeket is.
És süt róla a nőiesség, magabiztosság, “én-vagyok-ság”.
Mindemellett nagyon nehéz élete volt, sok-sok fizikai és lelki fájdalommal,
először deformálódott, majd amputált lábbal,
rengeteg szenvedést okozó szerelemmel,
betegséggel, nélkülözéssel, súlyos balesettel.
És ő mégis ragyogott.
Szóval nem kell beállnunk a sorba,
nem kell olyannak lennünk, mint másoknak,
vagy mint amilyennek másokat gondolunk, hogy ők milyenek.
Egyediek vagyunk és megismételhetetlenek,
mindannyiunkban ott ragyog a fény, ami csak mi vagyunk,
amilyet csak mi tudunk hozni a világnak,
és értékesebb százezerszer bármilyen külső képnél, ideánál, aminek meg akarunk felelni.
És ne higgyük el, hogy ilyennek vagy olyannak kell lennünk ahhoz, hogy értékesek és szerethetőek legyünk,
mert már alapból azok vagyunk, ez mindenkinek alanyi jogon jár.
A saját fényünket bontsuk ki a világban, ragyogtassuk szerteszét, és ez több, sokkal több, mint elég.
A fejlődésnek ez az útja visz előre, és adja a legtöbbet a világnak, a szeretteinknek, a minket körülvevő embereknek is.
Itt olvastam róla:
https://femina.hu/szepseg/frida-kahlo/
Ez egy nagyon fontos videó. Janka egyébként “civilben” is egy melegszívű, szeretetteli, segítőkész lány. (Na jó, kétgyerekes anyuka. 😊)
” Ha ilyen mélyen megismered a tested, óhatatlanul elkezded megszeretni azt.
Ha ilyen mélyen megismered a tested, akkor elkezded tisztelni.
Ez magabiztosságot ad az élet minden területén,
és nem fogod többé azt érezni, hogy valami nem stimmel.
Szeretném, ha ez olyan tudás lenne, amit minden kislánynak megtanítunk,
ha ezt a tudást az anyák adnák át a lányaiknak,
hogy ne kelljen a mi lányainknak azt érezniük, hogy valami nem stimmel a testükkel.
Mert a női test működik, a női test nagyon jól működik.”
A vonzás törvénye az emberi kapcsolatokban.
Józan paraszti ésszel, közérthetően Almási Kittitől:
Múlt héten kértem a Teremtőtől, hogy mutasson nekem utakat,
hogy kardioval (szívet, keringést megmozgató, felpörgető mozgásformákkal)
mi módon élhetném meg örömteli úton,
hogy energikus vagyok, friss vagyok, csak úgy buzog bennem az életenergia, egy vagyok a testemmel, erős vagyok.
Elkezdtem ugyanis pár hete futni, és meg szeretném találni a hozzám illő állóképességfejlesztő mozgásformát, (ami lehet, hogy nem a futás lesz 😁).
Azóta
– ⚽️ fociztam (még eddig soha az életemben),
– 💡megbeszéltük vkivel, hogy el fogunk járni görkorizni ezután,
– 🎸 tök izzadtra ugráltam magam Republic koncerten,
– 🔦 abszolváltam egy (félig) éjszakai teljesítménytúrát Kőszegen, ami szerencsére egyáltalán nem dimbes-dombos terep 😁,
– 💡 valaki ugrálókötelezést javasolt,
– 🏃♂️🏃♀️ belefért egy rövid futóverseny is a gyerekekkel, és tök élveztem.
Hogyan hangoltam be ezeket magamnak tudatosan?
– Fiala Borcsára gondoltam, aki minden áldott nap lefut 11 km-t, méghozzá örömből, kutyástól,
– TH tanáromra, Szilasi Mártira, aki világéletében sportolt, és olyan harmóniát sugároz nekem ezzel kapcsolatban, hogy az szinte tapintható, ha szabad így fogalmazni,
– Béres Alexandrát figyeltem, milyen érzéseket közvetít felém egy-egy edzés során és az egész életével, mert nekem ő olyan, aki “egyben van”,
– és minden egyes pillanatra, amikor átéltem magam is ezt az érzést.
Ezeket akkor is felidéztem magamban, amikor nagyon nem (nagyon-nagyon nem) élveztem aktuálisan a futást,
igyekeztem minél jobban beleérezni a fizikai testemmel is, milyen lenne az,
amikor ez tökjó lenne ehelyett a mostani verzió helyett, nem feltétlenül futás formájában.
Bekapcsolod tehát az adást, elindítod a műsort, és jön szépen egyik dalocska a másik után.
Tök király.
Persze minden nap megtettem a konkrét lépéseket is a vitalitás érdekében. 💪
Sokszor csak pici dolgokat. De azokat nap mint nap, étkezés és testmozgás terén is.
Aztán már egyre könnyebben mennek, és mindig újabb és újabb utakat találok.
Így tud egyre nagyobb teret nyerni a te életedben is a változás.
De nagyon fontos, hogy élvezd, mert akkor van ennek az egész akárminek, amit életnek hívunk, értelme.
Ma 3 órakor arról beszélek, hogy a hétköznapokban hogyan tudjátok kibontani az életfeladatotokat, és hogy melyek az útjelzők, jelek, amelyek mutatják az utat.
Még meditálni is fogunk…
Gyertek, jó kis csapat lesz ez a mai is!
…de mindent megteszek, hogy megtaláljam az örömöt és szépséget a nem 10 milliószoros napokon is, hétfőn kora reggel, esőben, téli depiben, fullasztó nyárban.
Persze valódi a telihold hatása, működik a személyes horoszkópos képlet, és szeretem én is az ásványok energiáját.
Csak ha ezektől várjuk a csodát, nehezebben vonzzuk be azt, mint ha mi magunk tisztítjuk le az energiáinkat, töltjük fel magunkat, és döntünk, cselekszünk ebből az állapotból.
Mert ha az utóbbit választjuk, akkor egyre inkább azt vesszük észre, hogy tetszik az a világ, ami körülvesz minket, egyre inkább otthon vagyunk benne.
Ez az én hitvallásom.
És így a végére:
Ki az a 3 személy az életedben, akik a legfontosabbak az életedben, akiket a világon a legjobban szeretsz?
Gondold végig, kérlek, és éld át az apró együtt töltött pillanatokat.
Legyél ott, mintha most történne, éld át teljesen.
Aztán tedd fel magadnak a kérdést, hogy mit tehetnél azért, hogy ezek a kapcsolatok még szeretettelibbek, még csodálatosabbak legyenek?
Ez az én üzenetem a mai, 10 milliószoros napra.
(Meg az összes többire is ugyanúgy. 
:) )
“Életünk első felében az a feladatunk, hogy erős “tárolóedényt”, vagyis önazonosságot építsünk, a második felében pedig, hogy megtaláljuk azt a tartalmat, amellyel a tárolóedényünket megtöltjük.
Az élet első felében megszilárdítjuk az önazonosságunkat, megteremtjük az otthonunkat, kialakítjuk a kapcsolatainkat, a barátságainkat, a közösségünket, azaz megfelelő alapot építünk az életünknek.
Az életünk második felében meg kell találnunk a feladatunkat, a rendeltetésünket, vagyis fel kell tennünk a kérdést, mit akar a lelkünk.
Nem a szüleink, nem az egónk, és nem is a környezetünk, hanem valóban a lelkünk.
Ha képesek vagyunk megtalálni a lelkünk legmélyéről érkező választ erre a kérdésre, azzal új fejlődési irányt indíthatunk el életünk második felében.”
Richard Rohr az életközepi válságról, Jung gondolatai alapján