16 ápr

Az erőforráshiányos és erőforrásos verziónk

Kétféle verziónk van:

– Az első, amelyik aggódik, ha késve érkezik haza a kedvesünk. Tudjátok, amikor már látjuk magunk előtt, hogy az intenzíven fekszik, és csövek lógnak ki belőle mindenhonnan.
– Amelyik folyamatos lelkiismeretfurdalással küzd, mert nincs elég ideje a gyerkőcökre, a lakás is szalad, és a munkahelyén is állandóan késik a határidőkkel.
– Amelyik azt látja, mennyi mindent elrontott eddig az életében.

26239157_1141434242660580_6997679949001142451_n

Ő az erőforráshiányos énünk.

* Aztán van, amelyik őszinte örömmel, jókedvűen fogadja a párját, akkor is, ha az órákat késett, mert ennek a verziónknak egyszerűen jó napja volt, és az élet szép, és ma ez is belefért.
* Aki rázárja a bejárati ajtót a kupira, és elmegy egy kicsit fagyizni a kölykökkel, mondván feltöltődve majd minden gyorsabban megy.
* Aki együtt tud élni a tudattal, hogy nem mindig minden görbe egyenes, és őszintén, szívből tud nevetni, akár saját magán is.

26239235_1141434272660577_5123003687920737903_n

Ilyenek vagyunk, amikor erőforrásos állapotban vagyunk.

Meggyőződések, testtartás, bevitt táplálékok, légzés minősége, ezek például mind-mind meghatározzák az állapotunkat, hogy mennyire vagyunk “magunknál”.

Az a jó, hogy van bennünk egy kapcsoló, amivel át tudunk váltani egyik állapotból a másikba.
* Mondjuk elmegyünk egyet sétálni, és gyönyörködünk a környezetben.
* Vagy kávé helyett nagyot nyújtózkodunk, és veszünk pár mély levegőt.
* Olyan táplálékokat fogyasztunk, amelyeket a szervezetünk preferál. (Mondja ő folyamatosan, csak meg kell hallgatni.)

– Vagy összehúzzuk magunkat kicsire, ezáltal lecsökkentve a tüdőkapacitásunkat, oxigént spórolva az agyunknak, az egész vérkeringésünknek.
– Esetleg szigorúan lógatjuk egész nap az orrunkat, a földet bámulva magunk előtt.
– Vagy akár alaposan kitárgyaljuk minden utunkba kerülő ismerőssel, hogy az emberek hülyék.

Mindkettő mi vagyunk.
Mindkettő igaz is, amelyik világban éppen vagyunk.
De szerencsére nem vagyunk öntudatlan tárgyak, hogy ne tudnánk a saját belső erőforrásainkat – lépésről lépésre akár, egy folyamat részeként – felfedezni és összehangolni.

Nem baj, ha sokszor nem sikerül.
Nem baj, ha újra és újra kudarcot vallasz.
A folyamat része az is.
A SZÁNDÉK legyen meg, a többi meg szépen kialakul.

13 febr

A nevetés fizikai tünetei

A nevetés fizikai tünetei:

– a légzés szaggatottá válik
– a rekeszizom és a hasizom összerándul
– a pulzusszám megemelkedik
– az arcizmok elmozdulnak
– az emberek bizonyos százalékánál fizikai fájdalom lép fel
– előfordulhat, hogy az egyén akaratlanul csapkodni kezd a kezével, súlyosabb esetben a földre fekszik, és ott furcsa mozgásformákat produkál
– drasztikus mértékben elöntik a szervezetet a különböző hormonok
– beindul a könnytermelődés.

baby-2604853_1280

Nagyon vigyázzunk, ha a környezetünkben ilyet tapasztalunk, ugyanis rendkívül fertőző állapot!

19 jan

Mit jelent a flowban lenni?

Mit jelent a Flow-ban lenni?

Ezt kérdezte a minap tőlem valaki.
Hogy ez nagyon menőn hangzik, sőt talán fellengzősen is, de mi a fene is az.

Érezted már valaha, hogy rajta vagy egy jó kis hullámon, és mész-mész előre?
Az egyik dolog után dinamikusan jött a másik,
pont jó időben, jó ritmusban,
erőlködésmentesen, könnyedén,
és te élvezted ezt az egészet,
és ha jött is egy-egy akadály, idővel az is megoldódott,
a lendület átvitt, a jókedved is visszatért, még ha esetleg egy pillanatra el is bizonytalanodtál volna, hogy most hogyan is lesz ez az egész.

26731644_1141701762633828_7077858131698040133_n

Lehet, hogy lavíroznod kellett egy kicsit, de minden részlet szépen a helyére került, és maga az élmény jó érzéssel maradt meg benned.

Mint amikor felülsz egy hullámvasútra,
visz előre a lendület az energia,
jókat kacagsz közben, élvezed az utazást,
csak nem szédülsz utána és nincs hányingered, és közben sem kerülget a szívinfarktus.

Vagy mint a vitorláshajó, amit visznek a hullámok meg a szél,
szinte suhan a szerkezet, még ha kisebb lavírok akadnak is, de könnyedén siklik a cél felé.

Minden, ami könnyed,
ami felszabadít,
ami megnevettet,
ami feldob,
ami felpörget energiával,
ami lazít,
az erre felé visz.

Lehet, hogy ez neked a tánc,
a biciklizés,
a jókedvű kávézás a csajokkal,
a varrás,
a pizzasütés,
a gyerekcsiklandozás,
vagy a szex.
A logikát – biztos vagyok benne, hogy – érted!

Tessék válogatni!

08 jún

“Amire vágysz, úgy alakítja az Univerzum, hogy megtörténjen.” Miért nem igaz ez így? Mikor igaz?

háborítatlanul szülni, vágy

Mindig is háborítatlanul szerettem volna szülni. Nagyon mély vágy élt bennem ezzel kapcsolatban, tiszta és őszinte. Sokat készültem az első szülésemre, lélekben is, és a lehetőségek terén is, aminek lehetett, utánaolvastam, utánakérdeztem. Tiszta szívemből vágytam az első órára, amelyet majd együtt tölt újdonsült, háromtagú családunk, közvetlenül a szülés után. Láttam magam előtt, ahogy együtt vagyunk, békességben, és a kislányom boldogan szopizik. Ráadásul tisztában is voltam vele, hogy ez mennyire fontos, hogy mi az, amivel először találkozik az én lányom földi élete során. Kétség nem fért hozzá, hogy én ezt akarom, vágyom rá, egyértelmű volt, tiszta és erőteljes.

A kislányom végül császármetszéssel jött a világra, és akkor, ott, a folyamatban ez teljesen rendben volt a számomra, annak ellenére, hogy közel sem így terveztem. Az aranyórával kapcsolatban mások az érzéseim, a hiány megmaradt bennem, mivel ez nekünk teljesen kimaradt, de most nem erre a részére szeretném kihegyezni a dolgot.

Tiszta volt a vágy? Mély és őszinte? Tartósan, hosszú időn át éreztem? Igen, igen és igen.  Akkor miért nem lett úgy, ahogy legszebb álmaimban elképzeltem?

Mert millió gát volt bennem ezzel kapcsolatban. A jó érzések mellé egy csomó fájdalom és félelem keveredett, régmúlt idők tapasztalata és saját családom öröksége.

Kérlek, képzelj el egy kötelet. Az egyik végén ott vannak a félelmeid, negatív élményeid, például az olyasféle programjaid, hogy bármennyire is igyekszel, nem vagy elég jó, hiszen ezt hallottad sokszor gyerekkorodban, később megélted akár a munkahelyeden vagy a párkapcsolatodban. Vagy mondjuk olyan élmények, amikor kiszolgáltatott voltál, és visszaéltek azzal, hogy kicsi vagy, beteg vagy gyenge. Előfordulhat, hogy gyermekként értek sérelmek, vagy női mivoltodban aláztak meg valaha.

Aztán ott van még a rohanó világ kényszere, ahol semmire nincs idő, megérlelni, kiforrni hagyni a dolgokat, hogy történjen minden a maga ritmusában, tempójában, értve ezt a gyerekekkel való törődésre, nevelésre, vagy pedig a saját testünkre, vagy éppenséggel magára a szülésre. Mindezt úgy, hogy közben nem kell azon aggódni, hogy miből fogunk megélni, és hogy visszavesznek-e majd később minket a munkahelyünkre.

És akkor még nem beszéltünk a generációs örökségünkről, amelyet apáinktól és anyáinktól kaptunk, akik pedig az ő apáiktól és anyáiktól. Nem kell sokat visszamennünk az időben, hogy lássuk, az előttünk élt nőknek, anyáknak sem volt egyszerű és örömteli az élete. Kötelezettségeik mellett sok szavuk nem volt, és a világháborúk szörnyűségei őket is megviselték.

Lehet, hogy számodra túlzó, amiket leírok, de magad is láthatod, milyen indulatok tudnak elszabadulni egy-egy kismamafórumon, és ez bizony nem véletlen.

Nos, hát a kötelet az egyik irányba ez a félelemmel, diszharmóniával teli erő húzza. Érzed a lüktetését, erejét, ugye?

Aztán ott van ez a vágy a másik oldalon, az őszinte, tiszta, szeretetteli. Mély kapcsolódás önmagaddal, a babáddal, melegséggel teli, intim csoda. A testedben hordoztad őt, a testedből táplálod. Családod legkisebb tagja, aki örömet hoz mindenki életébe szeretetteli lényével, a család pedig imádja. Ez az anyaság csodája. Ez is ott van bennünk, ez a tiszta rezgés, amikor gyermeket várunk amikor anyává válunk.

Mi kerekedik ki aztán ebből a kötélhúzásból?

Amikor ennyire széthúzó energiák vannak, olyankor a vágyak magvalósulása elé akadályok gördülnek. Lehet, hogy egyszerűen nem, és nem akar a szívedben élő tiszta vágy beteljesülni, bármi is legyen az. Az is lehet, hogy ha megvalósul, akkor az odavezető út döcögősebb, nehézségekkel teli lesz.  Az is egy variáció, amikor ugyan beteljesül a vágyad, de nem igazán tudod élvezni, a tiszta, pozitív érzések mellett ott vannak a nehézségek, gondok, fájdalmas tapasztalások is.

Nem kell ettől megijedni. :) Tudom, hogy nem egyszerű téma, főleg akkor nem, ha nyakig benne vagy, hiszen az anyaság annyira mély és erőteljes tapasztalás, és nagyon nagy erővel tud ránk hatni. Szó szerint testünk és lelkünk velejéig hat.

Pontosan ebből adódik a szépsége is. Hogy olyan elementáris, hogy nem tudsz elfutni előle, benne van a mindennapjaidban, a legapróbb részletekig áthatja azt. Hiszen nem teheted meg, hogy feladod. Hogy nem csinálod. Ott van, megkerülhetetlenül. Hiszen ott van a pici, akit folyamatosan gondozni, ápolni kell.

Éjünk ezzel az erővel, ezzel a lehetőséggel, és adjuk meg neki a tisztességét, a méltóságát, ami eleve megilleti! Higgyünk végre magunkban, találjunk vissza saját magunkhoz, a testünk ritmusához, az intimitás élményéhez, amikor összeforrunk valakivel, jelen esetben épp a gyermekünkkel, hogy aztán a maga ritmusában majd szépen elengedjük, és leváljon. Olyan szép ez a dinamika benne, nem?

Ha soha nem éltük meg ezek természetességét, (ritmus, intimitás, stb.,) ha nem tudtuk soha ezeket a létállapotokat magunkban megteremteni, akkor hát miért csodálkozunk, ha nem olyan a szülésünk és az anyaságunk, amilyennek szeretnénk? Pontosan ezek a nehézségek fognak visszairányítani bennünket saját magunkhoz, valódi énünkhöz, igazi lényünkhöz, mert kénytelenek vagyunk a problémáinkkal szembenézni, és egy teljesebb, komplexebb, harmonikusabb személyiséggé érlelődni.

A vágyadat akkor tudja az univerzum – vagy nevezzük akárminek – megtörténtté tenni, azaz a vágyadat akkor tudod beteljesíteni, ha összehangolódsz vele. Nem problémázol azon, hogy keveset érsz, és mi lesz veled, képes leszel-e a “feladatra”. Nem attól rettegsz, hogy belerondítanak az életedbe, életteredbe, legyen az akár szülész orvos, vagy maga a baba. Nem zsúfolsz bele egyszerre mindent az életedbe, tökéletes alakot, patyolattiszta háztartást, csodás munkahelyet és családot. (Ezt saját magamról is írhattam volna persze.)

Arra kérlek, hogy add meg magadnak, a külső-belső folyamataidnak az időt, a tiszteletet és türelmet, hogy benned szépen kialakulhassanak. Annyira rohanunk, annyira akarunk mindent egyszerre, hogy elfeledkezünk arról, hogy mindenhez idő kell. A testnek is, és a léleknek is, minden változáshoz.

És akkor rá tudsz hangolódni az öröm érzésére, dominánssá tud válni benned a nyugalom, teret és időt tudsz engedni a megéléseidnek, legyen szó babázásról, anyaságról, sütés-főzés élvezetéről vagy munkahelyi önmegvalósításról.

És meglátod, a vágyaid is sokkal könnyebben rád tudnak találni majd. A maguk útján elindulnak, szépen formálódnak, aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy ott vannak, jelen a mindennapjaidban. Hiszen mind jobban rájuk tudsz hangolódni, és egyre könnyedebben, természetesebben tudod őket elérni, megvalósítani, egyre magától értetődőbb módon tudsz értük tenni.

És ez azért egész jól hangzik, ugye? :)

05 jún

Amikor kaptam a fejemre az önfeledtségem miatt

Egyszer, még a régi munkahelyemen, éppen a gép előtt ültünk, és valami kimutatást csináltunk, amikor a kolléganőm azt találta nekem mondani: te olyan gyerek vagy! Láttam, hogy komolyan méregből mondta, el is gondolkodtam rajta, tettem-e valamilyen felelőtlen, megbízhatatlanságra utaló dolgot, esetleg olyan harsányan túlburjánzott volna-e bennem a jókedv, hogy képtelenség volt tőlem dolgozni. Semmi ilyesmire nem bírtam visszaemlékezni, – szelíd duhaj vagyok, – így hát azt válaszoltam: ezt most bóknak veszem. Mondanom sem kell, nem javítottam ezáltal a helyzetemen. :)

Lehet, hogy mások számára idegesítő lehet, amikor jókedvem van annak ellenére, hogy másoknak nincs. De sokkal rosszabb volt, amikor elhagyott a jókedvem, mert annyira belefeledkeztem a mindennapok problémáiba.  Volt, hogy hosszú-hosszú évek is teltek el így, hogy elveszett a saját magamba vetett hitem, és bizony nem bolondoztam, nem vigyorogtam, hanem csak néztem ki a fejemből nap mint nap.

Szerencsére azóta ritkán találkozom olyan negatív emberekkel, akiket bánt mások öröme. Persze az én napjaim sem mókából és kacagásból állnak 0-24-ben, sőt vigyorogni sem szoktam állandóan, de többnyire jól szoktam érezni magam a napom túlnyomó részében – hacsak nem sűrűsödnek be nagyon a dolgaim.

Tudjátok, van ez a rész a Bibliában, ami szerintem nagyon igaz: “aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be oda”. Hogyan is lehetnénk boldogok, ha mindig aggódunk, rohanunk, idegeskedünk? A gyerekek még hisznek saját nagyszerűségükben, teljes egészében át tudják adni magukat a pillanatnak, és teljesen el tudnak merülni abban, amivel éppen foglalatoskodnak. Nem kattognak, nem agyalnak, hanem feloldódnak az élményben.

Lehet, hogy nem lehet állandóan ilyen állapotban létezni, nem is kell, de ilyen pillanatok nélkül nincs esélyünk a felszabadult, kiteljesedett életre.  Merjünk kisgyerekek lenni, merjünk visszanyúlni ahhoz a tudáshoz, amikor még hittünk saját magunkban, amikor nem kontrolláltuk túl magunkat, amikor mertük vállalni az érzelmeinket, őszintén, és nem kombináltunk semmit túl. Hiszen elég ránézni a saját kicsinyeinkre, és bennük még felfedezhetjük ezt az ősi tudást.

A boldogság nyomában, nos néha jó lehet táncolni, futkározni a gyerekekkel, csak azért csinálni dolgokat, mert élvezzük, kacérkodni a párunkkal, vagy bámulni a felhőket az égen. Apró dolgok ezek, nem kerülnek semmibe, pár perces boldogságadagok csupán, és hozzásegíthetnek minket, hogy az egész napunkat megfényesítsék egy picit.

És ha akarjuk, gondoljunk egy merészet, és hozzunk be minél több ilyen pillanatot az életünkbe, és folyamatosan, és újra és újra keressük őket, és mindig csodálkozzunk rá a tisztaságukra. És ne azért, mert most ez a divat, és a csapból is a pozitív gondolkodás folyik. És pláne ne azért, hogy a kutyagumit leöntsük rózsaszín cukormázzal, hanem hogy találjuk meg az értékeket a saját életünkben. Hogy lássuk meg, itt vannak ezek is, nem csak a gondok, meg a pénzproblémák, meg a negyven fokos láz, vagy a kruppos köhögés. A jó dolgok, a szívet melengető, valódi értékek is ugyanúgy részei az életünknek, csak nem mindig vesszük észre.

Igen, előfordul, hogy túl mélyen vagyunk, vagy túl sokminden jött össze, vagy alig látunk a kimerültségtől, és bármilyen próbálkozásunk visszafelé sül el, ami a boldogságmorzsák összeszedegetését illeti. Van ilyen is, ilyenkor hagyni kell. Vagy a sablonos megoldásokat, amelyek nekünk nem jönnek be (nagyon nem). De a boldogság tanulható, sőt táplálkozással is megtámogatható. (Tudtátok például, hogy a tönkölybúza jó depresszió ellen?) Szóval mindenkit csak biztatni tudok, aki elért ennek a cikknek a végére, hogy vegye fel a kesztyűt, ne törődjön bele a sorsába, hogy boldogtalan, rosszkedvű, ráadásul ezt a mintát adja tovább a gyerkőceinek is, hanem álljon a sarkára, vállalja fel a felelősséget a saját életéért, boldogságáért, és kezdje el rendbehozni a lelkivilágát, kigondolni, mit szeretne az élettől, vajon mi tenné őt igazán boldoggá, és minden nap tenni érte legalább egy icipici dolgot, ami effelé viszi. És nem győzöm kihangsúlyozni: nem a gyerekek létszáma a fontos, vagy hogy mekkora a lakás, és hogy gyönyörűen tisztán van-e tartva. Hanem hogy bent, a lélek mélyén, és a dolgos mindennapokban hányszor érezzük azt, hogy igen, a helyünkön vagyunk, olyan értékek mentén éljük az életünket amelyekkel önazonosak vagyunk. Még akkor is, ha vannak problémáink, nem mindig úgy jön össze minden, ahogy szeretnénk, és vannak mélyrepüléses időszakaink. De mindig visszatalálunk ehhez az érzéshez, hogy rendben vagyunk, és az életünket élni jó.

Sok-sok gyermekien tiszta pillanatot kívánok nektek!

Sziasztok, és viruljunk együtt! :)

19 máj

10 nézőpont a kiteljesedett élethez

10 hitvallásom

1. Hiány helyett vedd észre a kincseket az életedben

Minden időszaknak megvan a maga nehézsége és szépsége egyaránt, mindent nézhetünk a jó és rossz oldaláról is. Anyának lenni nem egyszerű, de rengeteg szépséget tartogat. Törekedjünk arra, hogy meglássuk azt, mi mindenünk van, ahelyett, hogy azon aggódnánk, arra fókuszálnánk, hogy mi az, ami hiányzik. Ha egy picivel jobban érezzük magunkat, már akkor is tettünk valamit magunkért.

2. Ne nagy dolgoktól várd a csodát, hanem a mindennapok apró pillanataiban találd meg azt, ami számodra értékes

A kulcs az apró cselekedetekben és a hétköznapok örömeiben van, nem pedig egy nagy, távoli és elérhetetlen cél kergetésében. Egy finom kávé, egy jól eső séta, miközben a babakocsiban durmol a babád, ezek a pillanatok a lényegesek.

3. Őszintén éld meg az életed pillanatait!

Nem azzal van a baj, ha negatív érzéseket élsz meg. Teljesen természetes, ha csalódott vagy, kétségbeesett vagy tehetetlen, hiszen ez a normális, hogy érzéseid vannak. Sokkal nagyobb baj, ha elfojtod őket. Éld meg, hiszen ember vagy, és törekedj rá, hogy ne ragadj bele. Ha jobb lelkiállapotba szeretnéd magad hozni, mindig valódi, őszinte érzésekkel tudod ezt megtenni, ezeket találd meg és ébreszd fel magadban.

4. Élvezd a fizikai testedben az életedet

Azért öltöttél fizikai testet, hogy ilyen módon tapasztald meg a világot. Fizikai testben élni jó, még akkor is, ha néha fáj, megviselődik szegény. Használd az érzékeidet, fedezd fel mindazt az örömöt, amit a testeden keresztül tudsz megélni. Szívd magadba a babaillatot, simogasd meg a selyem haját, élvezd a testmozgást! A tested nagyon sok jó élményt tartogat neked.

5. A boldogság titka benned van – tanuld meg magadat!

A saját boldogságodért te magad tudsz tenni. Ismerd meg magad, hogyan működsz, mire hogyan reagál a lelked, mi esik jól a testednek, hogyan tudsz saját magadra hangolódni, és karban tartani a gondolati és lelkivilágodat. Jó alaposan gyakorold be, és egy idő után tudatosan is fel tudod emelni magad, ha szükséges. Az órákig tartó altatás például kiváló gyakorlóterep erre. :)

6. A magad tökéletlenségében legyél örömteli és boldog

Nem vagyunk tökéletesek, halandó emberek vagyunk. Ha állandóan a hibáinkra figyelünk, akkor örökké elégedetlenek leszünk. Tudom, hogy mivel anya vagy, sokszor, sokminden miatt megéled a bűntudatot. Tanuld meg így élvezni az életed, hogy tele vagy emberi hibákkal, és nem sikerül minden tökéletesre, mert meg lehet bizony ezt is.  Ha ebből a perspektívából nézel rá a dolgaidra, sokkal könnyebb lesz elérned a változásokat, amiket szeretnél, vagy túlélni azokat az időszakokat, amikor nem tudsz tenni semmit, és mindjárt élvezetesebb lesz az utazás. A vélt vagy valós hibáid helyett ugyanis rátalálsz a benned rejlő értékekre és erőre, így mindjárt energikusabb, erőteljesebb leszel.

7. A változást a probléma gyökeréig hatóan valósítsd meg

A problémákat gyökerestül érdemes megoldani, nem pedig leönteni őket rózsaszín cukormázzal. Ha a babád sír, nála is igyekszel rájönni, azért van-e, mert éhes, fáj a hasa, vagy éppen melege van. Igaz, fontos a nézőpont, hogy ne ragadjunk le a mocsárban, de mindig a valódi megoldásokra érdemes törekedni, amelyek mélyebb szinten is működnek.

8. Test-lélek-szellem – szélsőségesen ne billenj ki egyikből sem

A test, a lélek és a szellem szerves egységet alkot, mindegyik közvetlenül hat a másikra. Ez azért jó, mert bárhol megborul az egyensúly, a másik két oldalon meg lehet támogatni, és visszahozni a kiegyensúlyozott állapotba. De ez fordítva is igaz: ha nagy mértékben és tartósan kibillen valamelyik, akkor egy idő után húzza magával a többit is. Legalább a legalapabb szinten figyelj oda rájuk, amennyire csak teheted. Ha nincs mód kialudni magad, legalább táplálkozásban vigyél be olyan tápanyagokat, amik valódi energiával töltenek fel, és kevesebb olyan kaját egyél, ami nagyon leterheli az emésztésedet.

9. A saját életedben a saját értékeid legyenek a mérvadóak

Ha külső elvárások szerint vagy megfelelési kényszerből éled az életed, egy idő után bele fogsz az egészbe fáradni, fásulni. Neked is megvannak az életedben a saját értékeid, amiket nagyon fontosnak tartasz, ha tartósan meg kell ezeket hazudtolnod, és más értékrendszerekhez igazodnod, akkor nagyon fogod érezni egy idő után, hogy valami nem oké. Minden nap egy pici lépést tegyél meg, hogy ezeket az alapértékeket visszahozd az életedbe. Ezer apró pici döntést hozunk minden egyes nap, kell, hogy az életünk legalább nagy részében azt tükrözze, amiben mélyen hiszünk, amivel azonosulni tudunk. A gyerkőcöd szemében te vagy a példa, rajtad keresztül ismeri meg a világot, és saját magát is, ezért is nagyon fontos ez.

10. Nyertes-nyertes helyzetekre törekedj

Az, ha a saját életedet éled, ha felfedezed a saját erődet, és nagyszerűségedet, rendkívül jó hatással van a környezetedre is. Meg kell húzni a határokat, nemet kell mondani olykor, ez eleinte nem tetszik a körülöttünk lévőknek, amennyiben nem ezt szokták meg. De a kiegyensúlyozott, boldog emberek mellett jó érzés lenni. Ez másokat is inspirál, és példát mutat a számukra. Lehet úgy élni, hogy egy-egy adott helyzet mindenkinek jó legyen, anélkül, hogy átgázolnánk bárkin is, még akkor is, ha most még nem látod, hogyan lehetne ezt megoldani. A világ mindannyiunké, és valamennyien azért jöttünk ide, hogy jól érezzük magunkat benne. Lehet-e jobb egy babának, kisgyerkőcnek, mint egy kiegyensúlyozott, vidám anyuka?

06 máj

Külső körülményektől független boldogság?

bloghoz

Édesanyaként folyamatos kihívásoknak vagyunk kitéve. Igencsak át kell lépnünk időnként a komfortzónánkat. Főleg fogzáskor. Vagy amikor hasfájós a pici, és órákon át üvölt éjszaka, mi pedig tehetetlenek és kimerültek vagyunk. Amikor felcseréli az éjszakákat és a nappalokat. Amikor meg kell erőszakolnunk az orrszívóval, miközben halálra váltan üvölt szegény. Vagy az ölünkben alszik minden áldott délután, kilenc hónapon keresztül, mint ahogy az enyém is tette.

Annyi ezer és ezer lehetőség adódik a változásra, nem igaz? Hogy belsőleg fejlődjünk, átugorjuk saját határainkat. Újra és újra. Nap mint nap. Mondhatni gyárilag rá vagyunk erre kényszerítve anyaként. Voltaképpen ez egy nagyon izgalmas dolog, ez a fejlődés.

Elmesélem neked, hogy mire jöttem rá az évek folyamán. Amióta világ a világ, és én az eszemet tudom, mindig arra törekedtem, hogy magamban egy olyasfajta hozzáállást alakítsak ki az életemhez, amely lehetővé teszi, hogy a boldogságom ne külső körülményektől függjön, hanem azt az önmagammal való, belső harmónia által tudjam elérni, akkor is, ha esik, akkor is, ha hétágra süt a nap.

Nos, ez a folyamat elég hosszú volt. Nem tudtam, ez lehetséges-e egyáltalán, és teljesen máshogy nézett ki ez a valóságban, mint ahogy én megálmodtam. De a lényeg az, hogy két fontos dologra jöttem rá.

Az egyik az, hogy ez az egész nem arról szól, hogy nagy, kövér Buddhaként ülök a nagyvilágban, (esetleg mellette dolgozom nyilván, meg gyereket nevelek,) rendíthetetlenül, állandó, széles mosollyal az arcomon, és semmi, de semmi nem tud engem ebből az állapotból kizökkenteni. Mert rájöttem, hogy ugyan létezik az a fajta, külső körülményektől független harmónia, amit én olyan nagy hévvel kerestem, de ez egy tök dinamikus dolog. Nem arról van szó, hogy egyszer csak megcsíp a megvilágosodás bogara, és innentől nincs visszaút, semmi nem mozdíthat ki a zen-zónánkból. Hanem inkább az van, hogy újra és újra ebbe az örömteli állapotba tudunk kerülni, alapból ez már nem olyan nagy megerőltetés, és ha úgy istenigazából kibillenünk, akkor is visszatalálunk előbb-utóbb.

Az a trükkös ebben az egészben, hogy meg kell, hogy éljük az érzelmeinket, jókat is és rosszakat is, hogy hús-vér részesei lehessünk a földi valóságnak, hiszen ezért jöttünk ide, hogy éljünk, megtapasztaljuk, milyen is ez az egész. A fájdalom, düh, szomorúság nem az ellenségünk, hanem jeleznek nekünk, hogy éppen milyen folyamatok zajlanak bennünk, és természetes módon hozzátartoznak az életünkhöz. A kérdés az, hogy ezek, vagy egyéb negatív érzelmek határozzák-e meg az életünket, vagy képesek vagyunk újra és újra visszatalálni eredendő boldogságunkhoz, jólétünkhöz? Leragadunk-e a mocsárban és dagonyázunk benne, vagy pedig ahogy jöttek a negatív gondolatok, úgy el is mennek egy idő után, helyüket pedig átveszi a fíling, hogy az élet szép, és élvezzük a mindennapokat.

Az is egy döbbenetes dolog az volt számomra, hogy a boldogság, és annak képessége, hogy az ember mindig visszataláljon önnön jólétéhez nem valami külső adomány, vagy különleges képesség, ugyanis én valami ilyesmit hittem. Hanem valamiféle folyamatos, ebbe az irányba mutató eltökéltség, valami belső késztetés vagy erő folytán elindul az egész, először keresgéli az utat magának, keresi erre, keresi arra, voltaképpen azt sem tudja, mit keres. Aztán lassanként megindul, egyre jobban beindul, mint mikor a sok kicsi érből patak lesz, aztán a kis patakokból folyócska, és végül egy hömpölygő, nagy folyammá lesz. Vagy mint a ház, amit tégláról téglára építünk fel, egyenként pakoljuk a téglákat, először alig látszik valami, majd elkezdenek nőni a falak, aztán látni, hol lesz a nappali, meg a fürdőszoba, és egyszer csak ott a házikónk. Szép lassan felépül bennünk egy képesség, egy egyre biztosabb tudás, hogy képesek vagyunk a kezünkben tartani a gyeplőt a saját életünkkel kapcsolatban, karban tudjuk tartani a lelkivilágunkat, vissza tudjuk venni az uralmat az elménk felett. Tapasztalat, sok-sok gyakorlás gyümölcse ez, amit az önmegismerés útján szüretelünk le. És ez valami hihetetlen nagy dolog ám.

Ha körülnézünk a világban, nem azt látjuk, hogy az embereknek megvan ez a fajta, önmagukba vetett tudása. Nem leszünk mi sem soha szentek, nem erről van szó, de hiszen érted te is. Érezni fogunk, ezután sem felejtünk el csalódni és sírni, lesznek rossz napjaink, amikor a pokolba kívánunk mindenkit, nehézségeink, amiket meg kell oldanunk. De már lesz lehetőségünk a valódi döntéshez. Meglesznek a belső támpontjaink és tartalékaink a változtatáshoz, és más szemmel látjuk majd a világot, mert tudjuk, hogy mindig számíthatunk magunkra, és össze tudjuk magunkat hangolni a harmonikus, szeretetteli, előre vivő, építő jellegű energiákkal, energiaállapotokkal. A bónusz pedig, hogy egy idő után, láss csodát, a külső körülményeink is kezdenek megváltozni, ehhez a magasabb frekvenciához alakulni. De akkor már nem nincs akkora jelentősége az egésznek, mert megtanultuk kezelni ezeket a helyzeteket.

Mi hát mindebből a tanulság?

#1 Nincs olyan, hogy „A boldogság”. Sok-sok örömteli pillanat, a boldogság ezeknek az összessége.

Nem kell egyik rózsaszín felhőről a másikra ugrálva élnünk az életünket. Könnyebb, ha elengedjük a „naaagy boldogság” illúziót, és arra törekszünk, hogy minél több örömteli pillanatunk legyen a mindennapok során.

#2 Nem kell tökéletesnek lennünk a boldogsághoz.

A tökéletességre való törekvés valójában megnehezíti azt, hogy felszabadultan, örömmel éljük a napjainkat, mert folyton a hibáinkat keressük, és azt nézzük, mi az, ami nem jól működik, ami hiányzik az életünkből. Nem létezik tökéletesség. Emberek vagyunk, haladók, és milyen jó érzés így örülni az életnek! Ezer és ezer csodát rejt. Igen, nekünk, halandóknak. Próbáld ki, hogy megengeded magadnak, hogy próbálgasd az életedet, és akár közben hibázz is.

#3 Gyakorold be a boldogságot!
Az, hogy boldogok vagyunk, nem egy kívülről érkező adomány. Sokkal inkább egy képesség, hogy harmonikus állapotba tudod hozni magad. Van, akinek tovább tart ezt begyakorolni.

Az első és legfontosabb lépés, hogy kötelezd el magad a saját jólléted mellett. Eleinte talán szükséged lesz arra, hogy komolyan vedd ezt az elhatározásodat, mert mást szoktál meg, egy másfajta attitűdöt gyakoroltál be. A környezeted is ezt tükrözi vissza.

A második lépés az, hogy következetesen gyakorold. Mit jelent ez? Nap mint nap tegyél meg egy olyan dolgot, ami őszinte jóérzést kelt benned, és pozitív energiával tölt fel. Ha gondolod, fess csillámpónikat, vagy süss egy finom süteményt, tökmindegy. (Senkinek se a kárára, természetesen. Nyertes-nyertes helyzeteket keresünk.) Vagy egyszerűen csak fotózz le az ablakból egy szép virágot. Apró döntésekből áll össze az életünk. Minden pillanat hozzáad valamit az életedhez. Mindig van lehetőséged, hogy hozzátegyél valami pici, de jóleső dolgot. Gyűjtögesd ezeket a csodás, elsőre jelentéktelennek tűnő pillanatokat. Mégis, ezek adják a napjaink örömét.