Bevallom, a hét elején a szombathelyi kórház gyerekosztályán egyáltalán nem voltam pozitív hangulatban. Pedig nagy baj nem volt, csak kiszáradt a lány, ezért infúziót kapott, és bent tartották egy napra.

De valahogy nem sikerült. Biztatgattam magam, hogy nincs semmi nagy baj, kedvesek a nővérek, láthatólag értik a dolgukat, sőt még pörköltet is hozott a férjem tarhonyával, ami igencsak jól esett.

De csak feszengtem, amikor a 128. mesét néztük a tévében, és vártuk, hogy lefolyjon végre az infúzió. Nem igazán voltam nyugodt és kisimult, amikor negyedóránként próbáltam pár korty vizet beletukmálni a gyerekbe, és rávenni, hogy eszegessen egy pár falatot. És másnap, amikor láthatólag már jobban volt, nem tudtam lelkesedni, amikor a kutyás ceruzatartót készítette csillogó szemmel, meg Vukot színezett, (a papír mindkét oldalán, hogy később majd kivágja,) mert nagyon fáradt voltam, és alig bírtam nyitvatartani a szemem, miközben mellette ücsörögtem.

Szóval elhatároztam, hogy írok nektek egy cikket arról, hogy NE legyetek mindig pozitívak. Nem kell.

Azt vallom, hogy mi magunk vagyunk felelősek azért, hogy boldoggá tegyük a saját életünket, és ha nem tanítottak meg bennünket erre, kötelesek vagyunk magunknak kitaposni ezt az utat.

Szülőként, kisgyerekes anyaként pedig kutyakötelességünk a saját lelkivilágunkkal és a boldogulásunkkal foglalkozni, mert gyerekeink azt szívják magukba, és azt adják tovább, amit tőlünk láttak. Minél kisebbek, annál inkább igaz ez.

Éppen ezért kérlek titeket, merjetek halandóak lenni. Merjetek tökéletlenek lenni, olyan emberek, akik hibáznak, akiknek vannak gyenge pillanatai és rosszul sikerült napjai. Akik ennek ellenére nap mint nap felállnak, leporolják a ruhájukat, próbálkoznak, tanulnak a hibáikból, és gyarlóságuk ellenére az életük természetes részeként gondozzák az utódaikat, szeretettel fordulnak a környezetükhöz, és élik a hétköznapi, és egyben csodálatos életüket.

Mert ez hozzátartozik az élethez. Mert így kerek.

Ezért a tanácsaim a következők, amikor nem sikerül pozitívnak lenni, és a dolgokat a jó oldalukról nézni.

1.  Állítsd le az önmarcangolást!

• Állítsd le magadban a programot, hogy nem vagy jó anya, mert fáradt vagy, és kiabáltál a gyerekkel. Hogy türelmetlen voltál vele, hogy nem volt erőd kivinni aznap a levegőre, hogy nem tudtál ott lenni neki, amikor szüksége lett volna rád, mert éppen a másikat altattad.  A bűntudat időnként természetes, de kérlek, ne önts még olajat is a tűzre!
• Állítsd le az azon való pörgést, hogy bírnod kéne, de nem bírod. Hogy békésnek kellene lenned, de időnként elszakad a cérna. Hogy élvezned kéne a gyerekezést, de mondjuk semmire sem vágysz jobban, mint egy negyedóra nyugira, és ez milyen már.
• Állítsd le magadban azokat a gondolatokat, hogy pozitívnak kellene lenned, mert kárt teszel a gyerek lelkivilágában. Mert rossz karmát csinálsz, és negatív dolgokat fogsz bevonzani.

Egyszerűen parancsolj megálljt ezeknek a belső monológoknak, és helyettesítsd őket másvalamivel. Például a következőkkel:

2. Barátkozz meg a helyzettel!

• Vedd tudomásul, hogy most ez a jelenlegi helyzet, még ha nem is tudsz rajta adott pillanatban változtatni, és figyeld meg, hogy ilyen, amikor mondjuk fáradt vagy. Amikor nyűgös vagy. Amikor borzalmasan aggódsz a gyerek miatt. Ilyen az, amikor elborít valami negatív lelkiállapot, valami köd, stresszállapot, amikor nem látod teljes egészében a dolgokat, hanem csak a gondokat-bajokat. Az önismeret fontos része, hogy ismerjük magunkat akkor is, hogy milyenek vagyunk, amikor nem jó passzban vagyunk. Nem kell annyira félnünk a személyiségünk árnyékos oldalától, hanem érdemes megbarátkozni, megismerkedni vele, és akkor már közel sem lesz annyira félelmetes. Nem ezt tanultad? Azt hallottad mindig, hogy jó kislánynak kell lenned, jól kell viselkedned, és lehetőleg mindig kedvesnek és mosolygósnak lenned? Hát akkor kezdj el összebarátkozni a negatívnak gondolt részeiddel, hogy majd rá tudj érezni arra, hogy mihez kezdj velük, és minél stabilabb, harmonikusabb, önazonosabb személyiség lehess.
• Tudatosítsd magadban, hogy ez egy átmeneti állapot, ami hamarosan változni fog. Ha nem is lesz minden egyszerre napsütötte és vidám, de nagyon valószínű, hogy lesznek tiszta pillanatok, időszakok, amikor újra rá tudsz kapcsolódni a belső erőforrásaidra, és újra nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban, optimistábban tudsz rálátni a dolgaidra. Na majd akkor tudod emelni a rezgésedet. És ehhez elég az, ha már kicsivel kevésbé érzed magad szorult helyzetben. Akkor viszont ragadd meg az alkalmat!

3. Tedd meg, amit megtehetsz, amikor lehetőséged adódik rá!

Ha fáradt vagy, aludj, pihenj, vagy sétálj egyet a levegőn. Majd amikor megteheted persze. Ha éhes vagy, egyél. Ha segít, igyál egy nagy pohár vizet vagy teát. (Próbáld ki, sokszor már ez is segít.) Ha tele van már a fejed, szellőztesd ki egy kicsit, amikor rá tudod a gyerekeket bízni valakire. Ha azt mondod, neked ezek nem adatnak meg, akkor is találd meg, mivel tudnál magadon segíteni, akármilyen apróság is az. Mindenkinek vannak ilyen lehetőségei, még ha elsőre nehéz is észrevenni őket.

Figyeld meg, mitől leszel jobban, mi az, ami segít. Találd meg ezeket, és lépd is meg! Ne majd akkor, ha leérettségiztek a gyerekek, hanem most, amint csak lehet. Mivel neked most van szükséged erre.

4. Amikor jobban vagy már, vedd észre a jó dolgokat!

Ne menj el a tény mellett nap mint nap, hogy olyan környéken laksz, ahol gyönyörűek az épületek és a környező fák, anélkül, hogy megcsodálnád őket. Ne feledkezz meg róla, hogy milyen szép a pöttöm lányod orrának az íve, vagy a pici fiad szájának a cseresznyeformája. Ne téveszd szem elől, hogy milyen puha, meleg az ölelésük, milyen csodálatos a lelkük.

Ne fásulj bele az életedbe annyira, hogy soha nem veszed észre az ételek ízét, csak belapátolod őket magadba, hogy nem simogatod meg a párodat, hogy nem szívod be a friss levegőt, amikor a szabadban vagy.

Ezek mind természetes dolgok, de ha teljesen figyelmen kívül hagyod őket, és csak a problémákban élsz, kattogó és aggódó üzemmódban, és nem hagyod, hogy ezek az agyadba beszivárogjanak, azt fogod gondolni, hogy az élet egy nagy kupac kaki. Pedig nem az. Vannak ilyen időszakaink, igaz? Pedig egyikünké sem az. Csak vannak benne olyan dolgok, amik tetszenek, és amiket ki nem állhatunk.

Szóval vedd kezedbe az életed, és merj NEM pozitív lenni mindenáron. Mert nem jó, ha nagyon görcsösen csinálod. Ne ragadj bele az önsajnálatba, a tehetetlenség érzésébe, a frusztrációba, de fogadd el hogy néha van ilyen is. A lehetőségeket pedig találd meg, és ragadd meg, hogy ebből kimássz, és vedd észre a jó dolgokat az életedben, amikor már elvonult a legnagyobb vihar.

Próbálgasd, gyakorold, mi tesz jót, ismerkedj magaddal!

Jó randizást magaddal a nehezebb pillanatokban is! :)