20 febr

Mi az az energialöket, ami felpezsdít, és valósággal elrepít a célod felé?

Szerinted mi az az energialöket, ami felpezsdít, és valósággal elrepít a célod felé?

Ami keresztülvisz minden akadályon,
újra meg újra fullra tölti az energiatankodat,
kiapadhatatlan üzemanyaga a belső motorodnak?

Ez a pezsgő és dinamikus energia a LELKESEDÉS, a belső inspirációból, örömből való cselekvés.

26961919_1143439862460018_7268088491241789964_o

* Izgatottan készülni rá, hogy találkozol valakivel, akit szeretsz.
* Kiapadhatatlan energiával dolgozni valamin, ami felé megkérdőjelezhetetlenül húz belülről valami melegséges, örömteli vágy.
* Amikor azt veszed észre, hogy elrepült az idő, és valami fantasztikusat hoztál létre, csodálatos élményben volt részed.

Érzed te is ezt az energiát, dinamizmust, ugye?

Hogyan tudod előcsalogatni az életedben ezt kirobbanó, felemelő és a céljaidhoz rakétasebességgel vezető belső állapotot?

* Szívbéli vágyakat kövess,
olyan célokat tűzz ki, amelyek belülről fűtenek, és nem külső körülményekhez igyekeznek igazodni.
A nagytávú, alapokat lefektető célokat legalábbis mindenképpen ennek mentén határozd meg.

* Figyeld meg, mi tölt fel IGAZÁN energiával,
mi ébreszti fel benned a tüzet, milyen belső ritmusban, milyen napszak az ideálisabb erre.

* Tápláld a tüzet!
Minden lehetőséget ragadj meg, ami felpezsdít, amitől érzed, hogy ÉLSZ, hogy jó itt lenni, jó saját magadnak lenni, és bontsd ki egyre jobban a szárnyaidat!
Minden nap – de legalábbis minden héten – vigyél legalább 5-10-15 percet az életedbe, amikor újra “ráteszed magad erre a cuccra”,
ami a állítólag a heroinfüggők szerint még annál is sokkal jobb érzés, mint amikor belövik magukat.

Táncolnál?
Festenél?
Bicikliznél, és bámulnád a naplementét?
Meglátogatnál valakit, aki felől régen nem hallottál?
Leülnél a gyerek mellé a szőnyegre, és újra legóznál?
Csak eresztenéd magadra a vizet a zuhany alatt, mert egyszerűen csak jó esik?

Téged mi tölt fel ezzel az energiával?
Írjatok, hadd szemezgessek én is belőle,
és mások is hadd inspirálódhassanak!

08 jún

“Amire vágysz, úgy alakítja az Univerzum, hogy megtörténjen.” Miért nem igaz ez így? Mikor igaz?

háborítatlanul szülni, vágy

Mindig is háborítatlanul szerettem volna szülni. Nagyon mély vágy élt bennem ezzel kapcsolatban, tiszta és őszinte. Sokat készültem az első szülésemre, lélekben is, és a lehetőségek terén is, aminek lehetett, utánaolvastam, utánakérdeztem. Tiszta szívemből vágytam az első órára, amelyet majd együtt tölt újdonsült, háromtagú családunk, közvetlenül a szülés után. Láttam magam előtt, ahogy együtt vagyunk, békességben, és a kislányom boldogan szopizik. Ráadásul tisztában is voltam vele, hogy ez mennyire fontos, hogy mi az, amivel először találkozik az én lányom földi élete során. Kétség nem fért hozzá, hogy én ezt akarom, vágyom rá, egyértelmű volt, tiszta és erőteljes.

A kislányom végül császármetszéssel jött a világra, és akkor, ott, a folyamatban ez teljesen rendben volt a számomra, annak ellenére, hogy közel sem így terveztem. Az aranyórával kapcsolatban mások az érzéseim, a hiány megmaradt bennem, mivel ez nekünk teljesen kimaradt, de most nem erre a részére szeretném kihegyezni a dolgot.

Tiszta volt a vágy? Mély és őszinte? Tartósan, hosszú időn át éreztem? Igen, igen és igen.  Akkor miért nem lett úgy, ahogy legszebb álmaimban elképzeltem?

Mert millió gát volt bennem ezzel kapcsolatban. A jó érzések mellé egy csomó fájdalom és félelem keveredett, régmúlt idők tapasztalata és saját családom öröksége.

Kérlek, képzelj el egy kötelet. Az egyik végén ott vannak a félelmeid, negatív élményeid, például az olyasféle programjaid, hogy bármennyire is igyekszel, nem vagy elég jó, hiszen ezt hallottad sokszor gyerekkorodban, később megélted akár a munkahelyeden vagy a párkapcsolatodban. Vagy mondjuk olyan élmények, amikor kiszolgáltatott voltál, és visszaéltek azzal, hogy kicsi vagy, beteg vagy gyenge. Előfordulhat, hogy gyermekként értek sérelmek, vagy női mivoltodban aláztak meg valaha.

Aztán ott van még a rohanó világ kényszere, ahol semmire nincs idő, megérlelni, kiforrni hagyni a dolgokat, hogy történjen minden a maga ritmusában, tempójában, értve ezt a gyerekekkel való törődésre, nevelésre, vagy pedig a saját testünkre, vagy éppenséggel magára a szülésre. Mindezt úgy, hogy közben nem kell azon aggódni, hogy miből fogunk megélni, és hogy visszavesznek-e majd később minket a munkahelyünkre.

És akkor még nem beszéltünk a generációs örökségünkről, amelyet apáinktól és anyáinktól kaptunk, akik pedig az ő apáiktól és anyáiktól. Nem kell sokat visszamennünk az időben, hogy lássuk, az előttünk élt nőknek, anyáknak sem volt egyszerű és örömteli az élete. Kötelezettségeik mellett sok szavuk nem volt, és a világháborúk szörnyűségei őket is megviselték.

Lehet, hogy számodra túlzó, amiket leírok, de magad is láthatod, milyen indulatok tudnak elszabadulni egy-egy kismamafórumon, és ez bizony nem véletlen.

Nos, hát a kötelet az egyik irányba ez a félelemmel, diszharmóniával teli erő húzza. Érzed a lüktetését, erejét, ugye?

Aztán ott van ez a vágy a másik oldalon, az őszinte, tiszta, szeretetteli. Mély kapcsolódás önmagaddal, a babáddal, melegséggel teli, intim csoda. A testedben hordoztad őt, a testedből táplálod. Családod legkisebb tagja, aki örömet hoz mindenki életébe szeretetteli lényével, a család pedig imádja. Ez az anyaság csodája. Ez is ott van bennünk, ez a tiszta rezgés, amikor gyermeket várunk amikor anyává válunk.

Mi kerekedik ki aztán ebből a kötélhúzásból?

Amikor ennyire széthúzó energiák vannak, olyankor a vágyak magvalósulása elé akadályok gördülnek. Lehet, hogy egyszerűen nem, és nem akar a szívedben élő tiszta vágy beteljesülni, bármi is legyen az. Az is lehet, hogy ha megvalósul, akkor az odavezető út döcögősebb, nehézségekkel teli lesz.  Az is egy variáció, amikor ugyan beteljesül a vágyad, de nem igazán tudod élvezni, a tiszta, pozitív érzések mellett ott vannak a nehézségek, gondok, fájdalmas tapasztalások is.

Nem kell ettől megijedni. :) Tudom, hogy nem egyszerű téma, főleg akkor nem, ha nyakig benne vagy, hiszen az anyaság annyira mély és erőteljes tapasztalás, és nagyon nagy erővel tud ránk hatni. Szó szerint testünk és lelkünk velejéig hat.

Pontosan ebből adódik a szépsége is. Hogy olyan elementáris, hogy nem tudsz elfutni előle, benne van a mindennapjaidban, a legapróbb részletekig áthatja azt. Hiszen nem teheted meg, hogy feladod. Hogy nem csinálod. Ott van, megkerülhetetlenül. Hiszen ott van a pici, akit folyamatosan gondozni, ápolni kell.

Éjünk ezzel az erővel, ezzel a lehetőséggel, és adjuk meg neki a tisztességét, a méltóságát, ami eleve megilleti! Higgyünk végre magunkban, találjunk vissza saját magunkhoz, a testünk ritmusához, az intimitás élményéhez, amikor összeforrunk valakivel, jelen esetben épp a gyermekünkkel, hogy aztán a maga ritmusában majd szépen elengedjük, és leváljon. Olyan szép ez a dinamika benne, nem?

Ha soha nem éltük meg ezek természetességét, (ritmus, intimitás, stb.,) ha nem tudtuk soha ezeket a létállapotokat magunkban megteremteni, akkor hát miért csodálkozunk, ha nem olyan a szülésünk és az anyaságunk, amilyennek szeretnénk? Pontosan ezek a nehézségek fognak visszairányítani bennünket saját magunkhoz, valódi énünkhöz, igazi lényünkhöz, mert kénytelenek vagyunk a problémáinkkal szembenézni, és egy teljesebb, komplexebb, harmonikusabb személyiséggé érlelődni.

A vágyadat akkor tudja az univerzum – vagy nevezzük akárminek – megtörténtté tenni, azaz a vágyadat akkor tudod beteljesíteni, ha összehangolódsz vele. Nem problémázol azon, hogy keveset érsz, és mi lesz veled, képes leszel-e a “feladatra”. Nem attól rettegsz, hogy belerondítanak az életedbe, életteredbe, legyen az akár szülész orvos, vagy maga a baba. Nem zsúfolsz bele egyszerre mindent az életedbe, tökéletes alakot, patyolattiszta háztartást, csodás munkahelyet és családot. (Ezt saját magamról is írhattam volna persze.)

Arra kérlek, hogy add meg magadnak, a külső-belső folyamataidnak az időt, a tiszteletet és türelmet, hogy benned szépen kialakulhassanak. Annyira rohanunk, annyira akarunk mindent egyszerre, hogy elfeledkezünk arról, hogy mindenhez idő kell. A testnek is, és a léleknek is, minden változáshoz.

És akkor rá tudsz hangolódni az öröm érzésére, dominánssá tud válni benned a nyugalom, teret és időt tudsz engedni a megéléseidnek, legyen szó babázásról, anyaságról, sütés-főzés élvezetéről vagy munkahelyi önmegvalósításról.

És meglátod, a vágyaid is sokkal könnyebben rád tudnak találni majd. A maguk útján elindulnak, szépen formálódnak, aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy ott vannak, jelen a mindennapjaidban. Hiszen mind jobban rájuk tudsz hangolódni, és egyre könnyedebben, természetesebben tudod őket elérni, megvalósítani, egyre magától értetődőbb módon tudsz értük tenni.

És ez azért egész jól hangzik, ugye? :)

04 jún

Összehangolódás a valódi bőséggel – 4 jel, hogy jó úton jársz

Mindannyian szeretnénk sok pénzt, azt, hogy sok időnk legyen saját magunkra és a családunkra, eleget pihenhessünk, hogy oda utazhassunk, ahova akarunk, és finomabbnál finomabb ételeket ehessünk. De vajon milyen utakon érkezik meg hozzánk a bőség?

Mi a valódi bőség?

A bőség ugyanis nem feltétlenül azt jelenti, hogy annyi pénzed van, mint a tenger, szolgálók hada lesi minden óhajodat, és a Karib tengeren töltöd a vakációdat minden évben. A bőség annyit tesz, hogy adott dologból annyid van, amennyi csak kell, a rendelkezésedre áll, bármikor kényelmesen igénybe tudod venni. Van elég időd, pénzed, kajád, és energiád, arra, amire szeretnél, amire a szíved mélyén vágysz.

Vajon neked mi lenne az? Egy nyugodt délelőtt, amikor ha akarsz, lustán megmártózol a habokban, vagy ráérősen beülsz valahová meginni egy kávét? Az, hogy kialudhatod magad, és reggel magadtól ébredsz? Hogy jó érzés arra gondolnod, hogy ott tudsz lenni a gyermeked mellett, ahogy cseperedik, és meg tudod adni a kellő figyelmet, szeretetet, azt amit igényel? Igen, ez is mind bőség. Hogy bőven van elég, és jó érzés megélni, szabadon áramlik a mindennapjainkban, akármi is az.

Sokan azt hiszik, a bőség-téma valami misztikus, valóságtól elrugaszkodott dolog, pedig nem. Amikor elkezd működni az életedben, az nem valami varázslat, hanem egyszerűen csak elkezdenek benned a helyükre kerülni a dolgok. A történet alapvetően arról szól, hogy mennyire működik harmonikusan az életedben az adok-kapok egyensúlya, be tudod-e fogadni az élet szépségeit, örömeit, és te magad képes vagy-e értéket adni a külvilág számára.

Lássuk hát, mi történik, amikor elkezd egyensúlyba kerülni benned ez az adok-kapok dolog. Honnan veszed észre, hogy jó úton jársz?

1. Tudod tartani a fontossági sorrendet az életedben

A vonzás törvénye akkor tud jól működni, ha arra fókuszálsz, amit be szeretnél engedni az életedbe. Ehhez pedig – értelemszerűen – az is szükséges, hogy felállíts valamiféle prioritást, kiválogasd, mi az, ami harmóniát hoz az életedbe, ami passzol a belső értékrendedhez, és bizony ehhez előbb-utóbb meg kell tanulnod nemet is mondani. Először furcsa saját magunknak is, és a környezetünknek is, de aztán amikor ezen túllendülünk, megtapasztalhatjuk, hogy a külvilág valójában szereti azt, ha kiegyensúlyozottak, örömteliek vagyunk, mert ebből ők maguk is sokat profitálnak.

Mit tehetsz ennek érdekében?

Ha olyan helyzetek elé kerülsz, amiket úgy érzed, muszáj megtenned, de nincs hozzá sok kedved, vagy befeszülsz tőle:

  • tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi módon csempészhetnéd bele magadat, egy kis vidámságot, vagy bármi apróságot, ami oldja benned a feszültséget, és élvezetesebbé, elviselhetőbbé teszi a dolgot.

Ha megteheted, hogy nemet mondasz, arra próbálj meg ráérezni, hogy:

  • ha megteszed, hogyan tehetnéd meg úgy, hogy az neked is jó legyen,
  • vagy ha abszolút nem találod benne magadat, és ez csak egy kívülről jövő elvárás teher, akkor egyrészt mi módon tudsz a világnak magadból adni úgy, hogy az neked is jól esik, másrészt pedig használd a varázsszót: köszi, de most nem.

2. Hatékonyabb leszel

Teljesen logikus, hogy ha nem aprózod el az energiáidat, nem szórod el a pénzedet mindenféle dolgokra, és nem megy el az időd mindenfélére, hanem be tudod osztani, akkor abból neked több marad.

Ha nem azzal küszködsz állandóan, hogy külső elvárásoknak igyekezel megfelelni, hanem lehetőség szerint a saját, valódi értékeid köré építed az életedet, akkor az energiád is megsokszorozódik, és egyre lelkesebb, energikusabb leszel. Mekkora különbség tud lenni aközött, ha valamit kínlódva csinálunk meg, vagy amikor élvezzük, benne vagyunk az áramlásban!

Mit tehetsz ennek érdekében?

Priorizálj, állíts fel egy alap fontossági sorrendet, és ezt rugalmasan bár, de igyekezz tartani. Ezek tényleg olyan dolgok legyenek, amelyek értékrendszered alap kövei, nem pedig különféle részletekbe menő, vagy csip-csup dolgok. Például ha neked szükséged van minden nap némi testmozgásra ahhoz, hogy emberi formád legyen, és ez neked kiemelten fontos, akkor amikor lehetőséged adódik rá, akkor ne a fugát tisztogasd a fürdőszobában, hanem menj el egyet mozogni. A többi, kevésbé fontos dolog csak ezután következik majd.

3. Együttműködőbbé válnak az emberi kapcsolataid

Egyre több nyertes-nyertes szituáció jelenik meg az életedben, ami mindkét félnek jó. Nagymama, akiben megbízol, és aki szívesen vigyáz a gyerekre, amíg te pihensz kicsit, vagy összerámolod a lakást. Utazás során olyan vendéglátók, akik szeretik a vendégeket és profik, éppen ezért választották ezt a munkát, mert szeretik, te pedig egy nagyszerű élménnyel gazdagodsz, miközben felfedezed a világot. Olyan bevételi forrás, ahol olyan értéket tudsz nyújtani az embereknek, amiért örömmel fizetnek neked, és nagyon szereted csinálni.

Amikor ez a fajta kapcsolódás jól tud működni közted és a külvilág között, kitágul körülötted a tér, könnyebben megtalálnak a lehetőségek, és mivel már nem egyedül kell mindent megoldanod, a te energiáid egy része is felszabadul. Vagy például ha nem neked kell egyedül mindent megoldanod a háztartásban és a gyerekek körül, akkor több időd marad képezned magad, és olyan munkát végezni, amiért jobban megfizetnek.

Vannak az édesanyák körében olyan, magukat masszívan tartó közös hitrendszerek, amelyek ennek az útjában állnak. Ilyenek például:

“Akkor vagyok igazán jó háziasszony, ha mindent egyedül oldok meg. Ha segítséget kérek a házimunkában, az az alkalmatlanságomat jelzi. Segítséget igénybe venni gáz, hiszen ez a gyengeség jele.”

Azt, hogy az emberi kapcsolataid ilyen irányba fejlődjenek, nem tudod kierőszakolni, saját magadat tedd rendbe ehhez, azt keresd, hogy te magad mit tudsz megtenni a harmonikus emberi kapcsolataid érdekében, és ha már megfelelően tudod őket kezelni, automatikusan a pozitív irányba fognak átalakulni, hiszen máshogy építed fel és “üzemelteted” őket.

Mit tehetsz ennek érdekében?

Kerülj tisztába a saját belső értékeiddel, ezáltal fejlessz ki magadban egy egészséges szintű önértékelést. Kommunikálj asszertíven, azaz igyekezz úgy érvényesíteni a szükségleteidet az emberi kapcsolataidban, hogy a másik fél szükségleteit is tiszteletben tartod.

4. Egyre több jó dolog érkezik meg hozzád

Ezek lehetnek különböző váratlan események, pozitív fejlemények, szerencsés véletlenek, apróságok, vagy nagyobb kaliberű dolgok, amelyek valamilyen jót hoznak az életedbe.

Nyerhetsz kisebb-nagyobb összegeket, az is lehet, hogy a férjed fizetésemelést kap. Esetleg picurka gyerekeid már el tudnak játszani egymással, vagy mondjuk az egyik vígan elvan a hordozókendőben, amíg a másikra figyelsz, és nem gyötör a bűntudat, amikor mindkettő utánad sóvárog, és nem tudsz egyszerre többfelé szakadni.

Mit tehetsz ennek érdekében?

Akár hiszed, akár nem, ha elkezded kiismerni, hogy mi az a ritmus az életedben, amikor a legjobban működsz, és ezt elkezded gyakorolni a mindennapjaidban, akkor a külső világban is egyre többször tapasztalod, hogy pont jó ütemben jönnek majd ki a dolgok. Mikor esik a legjobban a takarítás? Délelőtt, amikor még frissebb vagy, vagy inkább este, amikor már elcsendesedett a lakás, és mellette a gondolataidat is rendbe tudod kicsit szedni? Hogyan szeretsz dolgozni, blokkosítva vagy apránként?

Emellett pedig azt is megtanulhatod, és piciben begyakorolhatod, hogy mi tesz neked jót, mik azok az apróságok, amelyekkel egy cseppnyi boldogságot, örömet, vidámságot, vagy akár meghitt, intim pillanatokat tudsz az életedbe csempészni. Ahogy ezt magadban elkezded megélni, és egyre jobban megtanulod, hogyan tudod előidézni magadban ezt az állapotot, akkor ehhez a létállapothoz fog passzolni a külső világod is, holott kontrollálni, irányítani azt nem tudod.

Minden nap tegyél meg egy apróságot bőséggel teli életedért

Ahogyan azt te magad is tudod, a leghosszabb utazás is egy lépéssel kezdődik. Mindig van lehetőségünk arra, hogy legalább egy icipici dolgot tegyünk a boldogságunkért, és a sok aprónak tűnő dolog összeadódik, majd előbb-utóbb látható formát ölt. Nincs ez másként a bőség-témakör esetében sem. Ha úgy érzed, most nagyon-nagyon mélyen vagy, és semmi ilyesmibe nem tudsz kapaszkodni, akkor várd ki egy tisztább pillanatodat, és akkor gondold végig, mit tehetnél.

A fentiek nem feltétlenül egymásra épülő lépcsőfokok, de olyan jelzések, amelyek megmutathatják neked, hogy jó úton indultál el a bőség felé, akármit is szeretnél ezzel kapcsolatban megélni az életedben. Már megengeded, hogy áramoljanak az életedben az energiák, nem akarod egyedül megváltani a világot, hiszen akkor szétaprózódnak az energiáid és elfáradsz, hanem engeded, hogy az igaz értékek domináljanak az életedben. Elkezded használni az univerzum és a saját működésed természetes ritmusát, erejét. Ez pedig be fogja vonzani azokat a külső dolgokat is, amelyekre látszólag nincs ráhatásod, legyenek azok emberi kapcsolatok vagy szerencsés események.

Hajrá, boldog, és bőséggel teli életre fel! :)