24 okt

Emlékszem, hogy fent voltam velük a fürdőszobában…

velük a fürdőszobában2

Emlékszem, hogy fent voltam velük a fürdőszobában, és mindkettő torkaszakadtából üvöltött.
Tiszta hülyék voltak.
Mintha egy furcsa bohózatba csöppentem volna, vagy valami szürreális előadás kellős közepébe.
Megnyugtatni esélytelen volt őket, egyik gyerek jobban visított, mint a másik.
Hogy fáradtak voltak-e, vagy konkrétan valami bajuk volt, azt már nem tudom, de őrültekháza volt a javából.
Utáltam az egészet, mert akkoriban gyakran volt ilyen, és tök untam, hiszen borzalmasan lefárasztott ez a műsor.

Akkor próbáltam ki először éles helyzetben, hogy vihar tombolt épp körülöttem,
és valami egész másra gondolok közben, – mindezt direkt, tudatosan, – valami szép dologra, ami kellemes érzelmeket kelt bennem.

Emlékszem, azon filóztam, most ezzel elindulok-e egy olyan irányba,
hogy elszakadok a valóságtól, és egy nemlétező álomvilágba menekülök ahelyett, hogy szembenéznék a realitással.

Eldöntöttem, hát kipróbáltam.
Először nagyon bugyutának tűnt a gondolat, hogy az őrület kellős közepén valami tökjó dologra gondoljak,
olyan igazi new age-es idiótaságnak.
De azt tudtam, hogy valami valódit fogok keresni magamban,
és ez elvette a dolog élét.

A reggel tisztaságára gondoltam,
a fák méltóságteljes jelenlétére,
ahogy a várpark mellett mentünk aznap az oviba.
A csillogó harmatcseppekre,
ahogy megcsillantotta őket a fény.
A lányomra, ahogyan fogta a kezemet,
és csacsogva, lelkesen magyarázott valamit,
amikor útközben beszélgettünk.

A helyzet a fürdőszobában nem lett jobb, továbbra is állt a bál,
nem változtak meg varázsütésre a dolgok.
Pici fiam ugyanúgy mászott rám, láttam sírástól eltorzult arcát,
érzékeltem a fájdalmát, hogy neki most nagyon rossz.
Megnyugtatni sem őt, sem a nővérét nem tudtam,
hát simogattam és közben mosdattam, törölgettem őket némán,
a szemüket figyeltem,
miközben a reggel élményére gondoltam magamban.

Az az este nem volt könnyebb, de én jobban bírtam.
Egész megnyugodtam.
Nem velük idegeskedtem,
nem igyekeztem kompenzálni a fájdalmukat,
hanem ott voltam a nyugalmammal,
a belső fókuszom által behozott stabilitásommal.

A következő napok valamivel könnyebbek voltak.
Néhány hét után pedig azt vettem észre, hogy elmúltak ezek a nagy kiborulások.
Valahogy úgy nyugodtabb lett minden.
Hogy én indítottam-e el bennük egy pozitív folyamatot,
vagy csak bennük változtak amúgy is a dolgok, nem tudom.
De akkor, a fürdőszobában guggolva éreztem meg először, hogy a belső fókusznak, és a tudatos, pozitív áthangolódásnak micsoda ereje van.
Direkt olyan dolgot választottam, ami érzelmileg hoz engem egyensúlyba,
nem pedig intellektuális oldalról közelítettem meg a dolgot,
egy jó érzést keltő valamit kerestem,
és ez bukkant fel a fejemben.

Akárhogyan is volt, az én estémet megmentették ezek a belső képek,
és jobban a rendelkezésére tudtam állni a gyerekeknek,
mintha belemegyek a drámájukba.

Mi a tanulság? Az, hogy van választásunk, és nem csak a körülmények szerencsés alakulása következtében lehetünk boldogok.
Ha gond van, bármikor megtehetjük, hogy elindulunk befelé,
megkeresni egy másik valóságot, és a dolgok változni fognak.
Talán csak belső megélésben változnak,
de akárhogyan is, én belül azt érzem,
hogy hatni tudtam a gyerekeim lelkivilágára azzal, hogy helyreraktam magam.
És ezt belül mindenki érzi, hogy az édesanyáknak ilyen varázshatalma van.

Ha itt vagy, ezeket a sorokat olvasod, és együtt rezonálsz velük,
teljesen biztos vagyok benne, hogy nap mint nap használod ezt a varázstudományod,
még ha nem is vagy tisztában vele.
Tessék hát ráébredni az erődre,
a csodálatos, szeretettel teli hatalmadra,
és – igen, nem túlzás –
változtasd meg a világot!
A tiédet és a szeretteidét.

23 ápr

Elindult 10 napos kihívásunk!

Nagy örömmel jelenthetem be, hogy nagy érdeklődés övezte a ma induló kihívásunkat, amely a “Relaxálj naponta 5 percet!” nevet viseli.

Sok lelkes érdeklődő, akik már reggel, felkeléskor meg is tudták nézni az első videót, amely egy természet témájú meditáció.

Ezen az oldalon összegyűjtöttem a kihívással kapcsolatos tudnivalókat, infókat:

2018-as Relaxálj naponta 5 percet kihívás

Nagyon sok szeretettel várlak Téged is zárt Facebook csoportunkban, ahol a kihívás zajlik:

Életvirága Kör – hveresildiko.hu (FB csoport)

07 márc

Mire jó, ha rendszeresen meditálunk? – Abraham Hicks tanácsai

Mire jó, ha rendszeresen meditálunk?

Ha gyakran meditálsz, korábban észreveszed, ha elkezdesz kibillenni az összhang állapotából, és képes leszel visszavinni magad újra az összhang állapotába.
Ne azért meditáljunk, hogy a kérdéseinkre választ kapjunk, hanem hogy a bennünk rejlő ellenállást keltő gondolatokat elengedjük, ezáltal egyre jobban az összhang állapotába kerüljünk.
Ebben segít, ha valamivel lekötjük a figyelmünket, ami igényel némi figyelmet, de nem túl sokat.

Ebben tud segíteni pl.
* a számolás,
* ha valamilyen (akár saját magunk által létrehozott) hangot hallgatunk.

A bennünk lévő ellenállás elengedése fizikai szinten is megmutatkozik, jelei lehetnek pl.:
* bizsergés érzés,
* lúdbőrzés,
és ez mindig kellemes érzés.

Egy idő után a testünk egyetlen, egybeolvadó, egységes dolognak tűnik.
Ahogy ezt rendszeresen gyakorlod, egyre könnyebben el tudsz jutni ebbe az állapotba.

A benned lévő visszamaradt ellenállások feloldódnak, amelyek jelentkezhetnek pl.
* ásítás,
* viszketés,
* apró izomrángás formájában.

Még ha nem is jutsz el a teljes összhang érzéséhez, az elméd elcsendesítésére tett kísérletek a jobb érzelmi állapotok felé terelnek.

Amikor az összhang és tisztánlátás állapotába kerültünk, majd kijövünk a meditációból, ez a megfelelő az időpont arra, hogy fogadjunk különböző gondolatokat, vannak, akik ilyen állapotban írnak könyvet.

Részletes instrukciók és magyarázat itt Abraham Hicks-től:

23 nov

Élménybeszámoló a szerdai meditációról (Sárvár, nov. 22.)

Erőteljes és nagyon lágy energiák voltak jelen a tegnap esti meditációs alkalmon. Éreztem előre, hogy jó lesz, mély lesz, de más ezt előre sejteni, érezni, (tudni,) és más megtapasztalni, közös élményként átélni, együtt érezni azt.

Hálás vagyok a visszajelzéseitekért, nyíltságotokért, őszinteségetekért.

A zenéknek, ezeknek a mantraénekkel kombinált finomságosan finom zenéknek nagyon nagy hatásuk van a lélekre, ha odafigyelünk rájuk, és könnyű bennük feloldani a feloldanivalót.

És mivel fizikai test a hónap “témája”, mozogtunk is, lágyan, ráhangolódva a testünkre,  felfedezve a reakcióit, odafigyeléssel harmóniába kerülni vele, és ebből az állapotból indítva a mozdulatokat.

Nagyon jó volt, és jól működött az energia Bennetek is, harmonikusan, lágyan oldott és emelt mindannyiunkat, ezt a szavakból és a mozdulatokból, testbeszédből, kisugárzásotokból egyaránt lehetett látni.

Jövő héten, a hónap lezárásaként teázunk, nasizunk, és finomságokat ropogtatunk.
És EGYÜTT VAGYUNK.
Elmondhatatlan, micsoda ereje van ennek…

Köszönöm-köszönöm-köszönöm!

Ildikó

19 nov

Meditáció Sárváron – 2017. nov. 22. (egészség, testünk harmóniája)

  • A “kattogó üzemmódból” való kilépéshez, a bennünk felgyülemlett feszültség elengedéséhez,
  • testünk jelzéseire való ráhangolódáshoz, testkultúránk fejlődéséhez,
  • feltöltődéshez, hogy egy kellemes bő órát tölthessünk együtt.

Stresszoldó meditáció 2017.11.22

A mantrazene és a gyengéd mozgás erejével egészítjük ki meditációnkat a héten, így aktivizálva, erősítve a bennünk lezajló jótékony testi-lelki folyamatokat.

  • A mozgás, a zene ritmusa, a mantrák és a fizikai testünkre történő ráhangolódás olyan pozitív belső változásokat is képes elindítani, amelyekre tudatos szinten nem feltétlen van rálátásunk, ennek következtében pedig ráhatásunk sem.
  • Mindemellett pedig még jól is érezzük magunkat, kellemes lelkiállapotban töltjük a foglalkozás bő egy óráját.
  • És nem mellesleg megtapasztaljuk, hogy jó együtt.

Helyszín:
Tinódi Gimnázium, Sárvár

Időpont:
2017.11.22. 18 óra

Időtartama:
kb. egy-másfél óra

Részvételi díj:
1.200 Ft

Telefonszám:
20/471-3307

Amire szükséged lesz a meditációhoz:
– kényelmes ruházat
– laticel
– párna
– takaró

Gyere – lazulj – örülj! :)
Hendéné Veres Ildikó

18 jún

Stresszoldó technikák – tollpihe légzésgyakorlat

Azt a technikát szeretném nektek megmutatni, ami annak idején, amikor a nagylányommal éveken keresztül nagyon sokat szenvedtünk az altatással, nekem a legtöbbször segített, hogy ép ésszel túléljem ezt az időszakot.

A videó indításához KATTINTS A KÉPRE,
VAGY görgess tovább, és OLVASD EL írott formában! :)

Idegszálak kisimítása tollpihe

Ez pedig a légzéssel volt kapcsolatos. Nagyon sokféle légzéstechnika létezik, és ebből most egyet szeretnék megmutatni egyelőre, de ha követitek a Facebook oldalt, blogot, majd újabb és újabb technikákat fogok ezzel kapcsolatban is megosztani.

Egy-két gondolatot hadd mondjak a légzésnek a fontosságáról. Ahhoz, hogy megfelelő fiziológiai állapotban legyünk, hogy az egész testünknek az oxigénellátottsága megfelelő legyen, ahhoz rendesen kell lélegezni. A vér szállítja az oxigént és a tápanyagokat a sejtekhez, és a megfelelő oxigénszint szükséges ahhoz, hogy megfelelő energiával rendelkezzen a fizikai testünk.

Mi itt a nyugati kultúrában elég felszínesen lélegzünk, tehát nem töltjük meg a tüdőnknek az alsó és felső részét levegővel. Ez ami az emésztés szempontjából is lényeges, mert amikor a tüdőnek az alsó részébe ahogy vesszük ki-be, ki-be a levegőt, ezáltal a belső szerveink is kapnak egy természetes masszírozódást. Az emésztésünket ez nagymértékben segíti, sőt ezt meg is kellene, hogy kapják a belső szerveink.

Aztán anélkül, hogy lenne elég oxigén, úgy az agyunk sem fog elegendő oxigént kapni, ami pedig nem kérdés, hogy mennyire fontos.

Most azt az egy szempontot emelném ki funkcionálisan a légzésből, bár nagyon sokmindenre jó a légzés, hogy ha a légzéstechnikákat gyakoroljuk, akkor az nagyon-nagyon jól oldja a stresszt, nagyon-nagyon jó idegnyugtató tud lenni.

Ahogy említettem már, rengeteg sokféle légzéstechnika létezik, én most egy kifejezetten idegnyugtató légzéstechnikát hoztam nektek. Természetesen ezeket a különböző technikákat váltogattam egymással, például figyeltem a légzésemet, vagy nagy, erős kifújásokkal engedtem el a stresszt, millióféleképpen lehet stresszoldásra a légzést. Most a tollpihe módszert mutatom meg nektek.

A lényeg az, hogy először elkezdünk magunkba figyelni. Ezt akkor is lehet csinálni, amikor éppen altatunk, és ott van a baba az ölünkben, és már síkidegek vagyunk, akkor is lehet használni, amikor megy a hiszti, és az egyik jobban üvölt, mint a másik. A lényeg az, hogy befelé, magunkba figyelünk egy pár pillanatra, fókuszálunk, veszünk néhány mély lélegzetet, kifújjuk, beszívjuk, kifújjuk. És még egyszer, orron be, és orron ki, vagy a szánkon.

Magával azzal, hogy önmagunkra ráhangolódtunk, és elkezdjük figyelni a lélegzetvételünket, azzal már elkezdünk lenyugodni, mert már nem pörgetjük magunkat a szituáción, nem agyalunk, nem húzzuk fel rajta magunkat még jobban.

Miután ez a három, egyre nyugodtabb be- és kilégzés megvolt, utána becsukott szemmel egyszerűen képzeljük el, hogy a kezünkben tartunk egy tollpihét. Orron át beszívjuk a levegőt, és kifújjuk, ráfújunk a két ujjunkra, amit összecsippentettünk, mintha fognánk a tollpihét, ide célozunk, ide fújunk, hosszú, elnyújtott légzéssel. Elképzeljük, hogy egy tollpihe van az ujjaink között, és miközben kifújjuk a levegőt, és ráfújunk az ujjainkra lecsukott szemmel, elképzeljük, ahogy a tollpihe megrezeg a kifújt levegő hatására.

Nagyon jó gyakorlat! Nagyon hatásos.

A tollpihét elképzelve, néhány fújás után gyönyörű szépen le fogunk nyugodni, mert ahelyett, hogy az adott szituációba minél jobban belehergelnénk magunkat, elképzeljük ezt a tollpihét, ez az agyunkat leköti, és megnyugszunk.

És ugye ennek egy plusz hozadéka az, pláne ha rendszeresen csináljuk, mivel a gyerekek nagyon-nagyon jól leveszik a lelkiállapotunkat, a rezgéseinket nagyon-nagyon jól át tudják venni, hogy ha mi lenyugszunk, akkor a gyerek is nyugodtabb lesz. Nem biztos, hogy azon nyomban, vagy aznap, lehet, hogy párszor meg kell csinálnunk, vagy ez egy folyamat lesz, de úgy vagyunk összekötve, evolúciósan úgy fejlődtünk ki, hogy így működünk, egymásra vagyunk hangolva. Tehát ez még egy plusz hozadéka a történetnek, hogy nemcsak mi nyugszunk le, hanem a baba is sokkal nyugodtabb lesz.

Próbáljátok ki!

19 máj

Éppen rendet raktam a nappaliban…

elküldeni varázslattal a fájást

Éppen rendet raktam a nappaliban, a gyerekek körülöttem nyüzsögtek, amikor sikerült jóóól belerúgnom a kanapéba. Nem mondanám, hogy igazán kellemes volt. De ami utána történt, egészen meglepett.
Kislányom most lesz a nyáron nyolc éves. A történet folytatásához tudni kell, hogy mostanában pár alkalommal előfordult, hogy ha beütötte magát vagy fájt valamije, akkor játékos formában gyakoroltuk, hogyan tudja a fájdalmat elküldeni. Vizualizáltunk. Küldtünk el rosszkedvet is, vagy ha nagyon nem volt kedve tanulni, de muszáj volt, elküldtük a “rossz tanulást,” és kértünk helyette olyat, amikor jó érzés tanulni, amikor élvezzük az olvasást. Háát, volt eset, amikor kitartóbban kellett “elküldeni,” de bizony jött is az a bizonyos élvezetes tanulás. Közben ugyanis rájött, hogy szívesen olvassa a történetet, kíváncsi a folytatásra, és még másnap is ezen a sztorin nevetgéltünk, hogy a Pipiske hogyan akarta kihúzni a fűszálat a földből.
Ez egy alap théta healing technika, pontosabban egy része, hogy miután megkerestük az okokat és a szükséges összefüggéseket, kitisztítjuk a “negatív” energiamintákat, és összehangolódunk a “pozitív” érzésekkel, stb. Itt ugyan nem volt kutakodás, mi miatt van ez, egy egyszerű energiaminta csere volt, amit a kiscsajjal csináltunk. Ezerféle hasonló módszer van erre, én ugyebár a thétát ismerem, ezt szoktam használni.
Szóval párszor már gyakoroltunk, de nem olyan sokszor, tényleg néhány alkalom volt csupán. Ott álltam tehát a nappaliban, éppen belerúgtam a kanapéba, fájt a lábam rendesen, és arra vártam, hogy elmúljon. Erre az én pici tündér kis fiam, a négy éves Máté mondja nekem azon a bájos kis hangján, hogy de anya, miért nem küldöd el varázslattal a fájást? Meglepődtem, mert vele még nem csináltunk ilyet, de hát tudjuk ugye, hogy a fülük mindig nyitva, és mint a szivacs szívják magukba az információkat.
Hát jól van, gondoltam magamban, végülis miért ne, ráhangolódtam a dologra, és elkezdtem vizualizálni, ahogy a fájdalom eltávozik. Egyszercsak hirtelen valami frissességet éreztem a lábamban, és a fájdalom hirtelen eltűnt belőle, pedig én még nem “végeztem” vele. Megszólalt az én lányom: anya, elküldtem a fájásodat. Ott szökdécselt, mint egy kiskecske, láthatólag semmi erőfeszítésébe nem került, és mintha mi sem történt volna, perdült tovább.
Tényleg megdöbbentem. Elméletben tudom, hogy ebben a gyerekek milyen jók, mert ők még nincsenek lekorlátozva tudatilag, de nem nagyon csináltunk eddig még ilyet. Meg ugyebár más dolog, ha saját magának csinálja, az agy vezérli a fizikai testet, satöbbi, de ezt nekem csinálta, és nagyon erőteljes volt. És még soha nem éltem át ilyet, hogy valaki a maga természetességében, spontán csinál ilyet. Egyik tanfolyamról mentem a másikra, mire ez nálam kialakult (bár nem ez volt a pontos cél), olyan emberekkel tanultam együtt, akik maguk is dolgoztak magukon, hogy az érzékeléseik tisztuljanak, mindenki megdolgozott érte, mire sikerült neki. És ez egy folyamatos munka, egyre magasabb és magasabb szintek, egyre tisztább és tisztább állapotok vannak, de ez egy fejlődési folyamat, tudatos odafigyeléssel, munkával. Erre jön ez a pár kilós lánygyerek, és kisujjból kirázza. :)
Csak halkan jegyzem meg, hogy utána kiderült, hogy Máté a maga 4 és fél évével még profibb ebben. Csaláncsípést sitty-sutty eltüntetett. Pár másodperces próbálkozás, “varázslás” után sírt, hogy de anya, még nem ment el, aztán mondtam neki, hogy akkor addig küldje, amíg fáj, és pár pillanat múlva abbahagyta a sírást, és újra elkezdett játszani, kutya baja sem volt.
Egyszerűen imádom a gyerekeimet, imádom ezt a csodát, ami bennük van, és ezt a csodálatos lehetőséget, amire az agyunk képes, még ha nekünk újra meg is kell tanulunk, hogyan tudjuk ezt így működtetni.