Azóta
– ⚽️ fociztam (még eddig soha az életemben),
– 💡megbeszéltük vkivel, hogy el fogunk járni görkorizni ezután,
– 🎸 tök izzadtra ugráltam magam Republic koncerten,
– 🔦 abszolváltam egy (félig) éjszakai teljesítménytúrát Kőszegen, ami szerencsére egyáltalán nem dimbes-dombos terep 😁,
– 💡 valaki ugrálókötelezést javasolt,
– 🏃‍♂️🏃‍♀️ belefért egy rövid futóverseny is a gyerekekkel, és tök élveztem.

Hogyan hangoltam be ezeket magamnak tudatosan?

– Fiala Borcsára gondoltam, aki minden áldott nap lefut 11 km-t, méghozzá örömből, kutyástól,
– TH tanáromra, Szilasi Mártira, aki világéletében sportolt, és olyan harmóniát sugároz nekem ezzel kapcsolatban, hogy az szinte tapintható, ha szabad így fogalmazni,
– Béres Alexandrát figyeltem, milyen érzéseket közvetít felém egy-egy edzés során és az egész életével, mert nekem ő olyan, aki “egyben van”,
– és minden egyes pillanatra, amikor átéltem magam is ezt az érzést.

Ezeket akkor is felidéztem magamban, amikor nagyon nem (nagyon-nagyon nem) élveztem aktuálisan a futást,
igyekeztem minél jobban beleérezni a fizikai testemmel is, milyen lenne az,
amikor ez tökjó lenne ehelyett a mostani verzió helyett, nem feltétlenül futás formájában.

Bekapcsolod tehát az adást, elindítod a műsort, és jön szépen egyik dalocska a másik után.
Tök király.

Persze minden nap megtettem a konkrét lépéseket is a vitalitás érdekében. 💪
Sokszor csak pici dolgokat. De azokat nap mint nap, étkezés és testmozgás terén is.
Aztán már egyre könnyebben mennek, és mindig újabb és újabb utakat találok.

Így tud egyre nagyobb teret nyerni a te életedben is a változás.
De nagyon fontos, hogy élvezd, mert akkor van ennek az egész akárminek, amit életnek hívunk, értelme.