“Magánpraxisom tapasztalatai és dr. Maslow gondolatai arról győztek meg, hogy valóban mindenki zseni. Terápiás foglalkozásaim alatt hiszek abban, hogy egy zsenivel ülök szemben, aki azonban sajnálatos módon hagyta elnyomni saját zsenialitását.”
Dr. Wayne Dyer

Aztaaaa, hogy én ezt hányszor éreztem az utóbbi években, amikor egy-egy emberrel a problémájáról beszélgettem! Ott izzott bennem az a kép, amelyen láttam, sőt ezerrel érzékeltem az erejüket, energiájukat, annak ellenére, hogy ők valami teljesen másról beszéltek, hogy nekik mi mennyire ment félre, őket hol és hogyan bántották, részletesen körülírták, ízekre szedték, és hosszasan elemezgették. És megértettem őket, megértettem, elfogadtam a fájdalmukat, szenvedésüket, mert ezt én is ugyanúgy megéltem már olyan sokszor.

De ilyenkor ezt soha nem hittem el nekik, holott tudtam, hogy nekik most ez a valóságuk. Amikor ezt a fényt láttam, éreztem bennük, soha nem hittem el IGAZÁN ezt a reményvesztett, kilátástalan állapotot, pontosabban TUDTAM, hogy ez csak átmeneti, mert a fény, az az izzó, erőteljes, tiszta energia ott pulzál bennük. Oké, most épp másra figyelnek, de ez ott munkál erősen.

És láttam már nagy visszatalálásokat, a saját erejükhöz, saját hitükhöz, vagy épp a társukhoz, és ehhez az izzó, szeretetteljes energiához, amelyek valójában ők maguk.

És jó érzés volt látni ezt a folyamatot.
Jó érzés volt az is, amikor én magam találtam rá a saját erőmre, hitemre, belső energiaforrásomra.
De a legjobb volt együtt ez a kettő, hogy már mindkettőt megéltem, mert valahogy mintha ezáltal valahogy kiteljesedett, szétáradt volna ez a jó dolog, nemcsak az én, hanem a másik emberek világában is, akiknél végigkövettem a változást.

Szóval ne higgyétek el a szürkeséget, a kilátástalanságot,a monotonitást,a túl kevés vagyok érzését, mert csak egy illúzió.

Csodálatos, szeretnivaló, egyedi és megismételhetetlen zsenik vagytok, elképesztő energiákkal, lehetőségekkel, csak a jelmezen, a hétköznapok harcain ez nem mindig jön át.

Bármikor, amikor elkap bennetek a gépszíj, és nekikeserednétek vagy beleroskadnátok az életetekbe, gondoljatok erre: ez csak illúzió, most nem látom a fától az erdőt. A valóság ennél sokkal teljesebb.

(És ez akkor is igaz, ha időnként engem is elkap az a bizonyos gépszíj.