Tag Archives: pozitív gondolkodás
Mi az az energialöket, ami felpezsdít, és valósággal elrepít a célod felé?
Szerinted mi az az energialöket, ami felpezsdít, és valósággal elrepít a célod felé?
Ami keresztülvisz minden akadályon,
újra meg újra fullra tölti az energiatankodat,
kiapadhatatlan üzemanyaga a belső motorodnak?
Ez a pezsgő és dinamikus energia a LELKESEDÉS, a belső inspirációból, örömből való cselekvés.
* Izgatottan készülni rá, hogy találkozol valakivel, akit szeretsz.
* Kiapadhatatlan energiával dolgozni valamin, ami felé megkérdőjelezhetetlenül húz belülről valami melegséges, örömteli vágy.
* Amikor azt veszed észre, hogy elrepült az idő, és valami fantasztikusat hoztál létre, csodálatos élményben volt részed.
Érzed te is ezt az energiát, dinamizmust, ugye?
Hogyan tudod előcsalogatni az életedben ezt kirobbanó, felemelő és a céljaidhoz rakétasebességgel vezető belső állapotot?
* Szívbéli vágyakat kövess,
olyan célokat tűzz ki, amelyek belülről fűtenek, és nem külső körülményekhez igyekeznek igazodni.
A nagytávú, alapokat lefektető célokat legalábbis mindenképpen ennek mentén határozd meg.
* Figyeld meg, mi tölt fel IGAZÁN energiával,
mi ébreszti fel benned a tüzet, milyen belső ritmusban, milyen napszak az ideálisabb erre.
* Tápláld a tüzet!
Minden lehetőséget ragadj meg, ami felpezsdít, amitől érzed, hogy ÉLSZ, hogy jó itt lenni, jó saját magadnak lenni, és bontsd ki egyre jobban a szárnyaidat!
Minden nap – de legalábbis minden héten – vigyél legalább 5-10-15 percet az életedbe, amikor újra “ráteszed magad erre a cuccra”,
ami a állítólag a heroinfüggők szerint még annál is sokkal jobb érzés, mint amikor belövik magukat.
Táncolnál?
Festenél?
Bicikliznél, és bámulnád a naplementét?
Meglátogatnál valakit, aki felől régen nem hallottál?
Leülnél a gyerek mellé a szőnyegre, és újra legóznál?
Csak eresztenéd magadra a vizet a zuhany alatt, mert egyszerűen csak jó esik?
Téged mi tölt fel ezzel az energiával?
Írjatok, hadd szemezgessek én is belőle,
és mások is hadd inspirálódhassanak!
Forgatókönyv: mit tégy, ha sehogy sem találod a lelki békédet, meg a pozitív gondolatokat
Bevallom, a hét elején a szombathelyi kórház gyerekosztályán egyáltalán nem voltam pozitív hangulatban. Pedig nagy baj nem volt, csak kiszáradt a lány, ezért infúziót kapott, és bent tartották egy napra.
De valahogy nem sikerült. Biztatgattam magam, hogy nincs semmi nagy baj, kedvesek a nővérek, láthatólag értik a dolgukat, sőt még pörköltet is hozott a férjem tarhonyával, ami igencsak jól esett.
De csak feszengtem, amikor a 128. mesét néztük a tévében, és vártuk, hogy lefolyjon végre az infúzió. Nem igazán voltam nyugodt és kisimult, amikor negyedóránként próbáltam pár korty vizet beletukmálni a gyerekbe, és rávenni, hogy eszegessen egy pár falatot. És másnap, amikor láthatólag már jobban volt, nem tudtam lelkesedni, amikor a kutyás ceruzatartót készítette csillogó szemmel, meg Vukot színezett, (a papír mindkét oldalán, hogy később majd kivágja,) mert nagyon fáradt voltam, és alig bírtam nyitvatartani a szemem, miközben mellette ücsörögtem.
Szóval elhatároztam, hogy írok nektek egy cikket arról, hogy NE legyetek mindig pozitívak. Nem kell.
Azt vallom, hogy mi magunk vagyunk felelősek azért, hogy boldoggá tegyük a saját életünket, és ha nem tanítottak meg bennünket erre, kötelesek vagyunk magunknak kitaposni ezt az utat.
Szülőként, kisgyerekes anyaként pedig kutyakötelességünk a saját lelkivilágunkkal és a boldogulásunkkal foglalkozni, mert gyerekeink azt szívják magukba, és azt adják tovább, amit tőlünk láttak. Minél kisebbek, annál inkább igaz ez.
Éppen ezért kérlek titeket, merjetek halandóak lenni. Merjetek tökéletlenek lenni, olyan emberek, akik hibáznak, akiknek vannak gyenge pillanatai és rosszul sikerült napjai. Akik ennek ellenére nap mint nap felállnak, leporolják a ruhájukat, próbálkoznak, tanulnak a hibáikból, és gyarlóságuk ellenére az életük természetes részeként gondozzák az utódaikat, szeretettel fordulnak a környezetükhöz, és élik a hétköznapi, és egyben csodálatos életüket.
Mert ez hozzátartozik az élethez. Mert így kerek.
Ezért a tanácsaim a következők, amikor nem sikerül pozitívnak lenni, és a dolgokat a jó oldalukról nézni.
1. Állítsd le az önmarcangolást!
- Állítsd le magadban a programot, hogy nem vagy jó anya, mert fáradt vagy, és kiabáltál a gyerekkel. Hogy türelmetlen voltál vele, hogy nem volt erőd kivinni aznap a levegőre, hogy nem tudtál ott lenni neki, amikor szüksége lett volna rád, mert éppen a másikat altattad. A bűntudat időnként természetes, de kérlek, ne önts még olajat is a tűzre!
- Állítsd le az azon való pörgést, hogy bírnod kéne, de nem bírod. Hogy békésnek kellene lenned, de időnként elszakad a cérna. Hogy élvezned kéne a gyerekezést, de mondjuk semmire sem vágysz jobban, mint egy negyedóra nyugira, és ez milyen már.
- Állítsd le magadban azokat a gondolatokat, hogy pozitívnak kellene lenned, mert kárt teszel a gyerek lelkivilágában. Mert rossz karmát csinálsz, és negatív dolgokat fogsz bevonzani.
Egyszerűen parancsolj megálljt ezeknek a belső monológoknak, és helyettesítsd őket másvalamivel. Például a következőkkel:
2. Barátkozz meg a helyzettel!
- Vedd tudomásul, hogy most ez a jelenlegi helyzet, még ha nem is tudsz rajta adott pillanatban változtatni, és figyeld meg, hogy ilyen, amikor mondjuk fáradt vagy. Amikor nyűgös vagy. Amikor borzalmasan aggódsz a gyerek miatt. Ilyen az, amikor elborít valami negatív lelkiállapot, valami köd, stresszállapot, amikor nem látod teljes egészében a dolgokat, hanem csak a gondokat-bajokat. Az önismeret fontos része, hogy ismerjük magunkat akkor is, hogy milyenek vagyunk, amikor nem jó passzban vagyunk. Nem kell annyira félnünk a személyiségünk árnyékos oldalától, hanem érdemes megbarátkozni, megismerkedni vele, és akkor már közel sem lesz annyira félelmetes. Nem ezt tanultad? Azt hallottad mindig, hogy jó kislánynak kell lenned, jól kell viselkedned, és lehetőleg mindig kedvesnek és mosolygósnak lenned? Hát akkor kezdj el összebarátkozni a negatívnak gondolt részeiddel, hogy majd rá tudj érezni arra, hogy mihez kezdj velük, és minél stabilabb, harmonikusabb, önazonosabb személyiség lehess.
- Tudatosítsd magadban, hogy ez egy átmeneti állapot, ami hamarosan változni fog. Ha nem is lesz minden egyszerre napsütötte és vidám, de nagyon valószínű, hogy lesznek tiszta pillanatok, időszakok, amikor újra rá tudsz kapcsolódni a belső erőforrásaidra, és újra nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban, optimistábban tudsz rálátni a dolgaidra. Na majd akkor tudod emelni a rezgésedet. És ehhez elég az, ha már kicsivel kevésbé érzed magad szorult helyzetben. Akkor viszont ragadd meg az alkalmat!
3. Tedd meg, amit megtehetsz, amikor lehetőséged adódik rá!
Ha fáradt vagy, aludj, pihenj, vagy sétálj egyet a levegőn. Majd amikor megteheted persze. Ha éhes vagy, egyél. Ha segít, igyál egy nagy pohár vizet vagy teát. (Próbáld ki, sokszor már ez is segít.) Ha tele van már a fejed, szellőztesd ki egy kicsit, amikor rá tudod a gyerekeket bízni valakire. Ha azt mondod, neked ezek nem adatnak meg, akkor is találd meg, mivel tudnál magadon segíteni, akármilyen apróság is az. Mindenkinek vannak ilyen lehetőségei, még ha elsőre nehéz is észrevenni őket.
Figyeld meg, mitől leszel jobban, mi az, ami segít. Találd meg ezeket, és lépd is meg! Ne majd akkor, ha leérettségiztek a gyerekek, hanem most, amint csak lehet. Mivel neked most van szükséged erre.
4. Amikor jobban vagy már, vedd észre a jó dolgokat!
Ne menj el a tény mellett nap mint nap, hogy olyan környéken laksz, ahol gyönyörűek az épületek és a környező fák, anélkül, hogy megcsodálnád őket. Ne feledkezz meg róla, hogy milyen szép a pöttöm lányod orrának az íve, vagy a pici fiad szájának a cseresznyeformája. Ne téveszd szem elől, hogy milyen puha, meleg az ölelésük, milyen csodálatos a lelkük.
Ne fásulj bele az életedbe annyira, hogy soha nem veszed észre az ételek ízét, csak belapátolod őket magadba, hogy nem simogatod meg a párodat, hogy nem szívod be a friss levegőt, amikor a szabadban vagy.
Ezek mind természetes dolgok, de ha teljesen figyelmen kívül hagyod őket, és csak a problémákban élsz, kattogó és aggódó üzemmódban, és nem hagyod, hogy ezek az agyadba beszivárogjanak, azt fogod gondolni, hogy az élet egy nagy kupac kaki. Pedig nem az. Vannak ilyen időszakaink, igaz? Pedig egyikünké sem az. Csak vannak benne olyan dolgok, amik tetszenek, és amiket ki nem állhatunk.
Szóval vedd kezedbe az életed, és merj NEM pozitív lenni mindenáron. Mert nem jó, ha nagyon görcsösen csinálod. Ne ragadj bele az önsajnálatba, a tehetetlenség érzésébe, a frusztrációba, de fogadd el hogy néha van ilyen is. A lehetőségeket pedig találd meg, és ragadd meg, hogy ebből kimássz, és vedd észre a jó dolgokat az életedben, amikor már elvonult a legnagyobb vihar.
Próbálgasd, gyakorold, mi tesz jót, ismerkedj magaddal!
Jó randizást magaddal a nehezebb pillanatokban is! :)
Amikor kaptam a fejemre az önfeledtségem miatt
Egyszer, még a régi munkahelyemen, éppen a gép előtt ültünk, és valami kimutatást csináltunk, amikor a kolléganőm azt találta nekem mondani: te olyan gyerek vagy! Láttam, hogy komolyan méregből mondta, el is gondolkodtam rajta, tettem-e valamilyen felelőtlen, megbízhatatlanságra utaló dolgot, esetleg olyan harsányan túlburjánzott volna-e bennem a jókedv, hogy képtelenség volt tőlem dolgozni. Semmi ilyesmire nem bírtam visszaemlékezni, – szelíd duhaj vagyok, – így hát azt válaszoltam: ezt most bóknak veszem. Mondanom sem kell, nem javítottam ezáltal a helyzetemen. :)
Lehet, hogy mások számára idegesítő lehet, amikor jókedvem van annak ellenére, hogy másoknak nincs. De sokkal rosszabb volt, amikor elhagyott a jókedvem, mert annyira belefeledkeztem a mindennapok problémáiba. Volt, hogy hosszú-hosszú évek is teltek el így, hogy elveszett a saját magamba vetett hitem, és bizony nem bolondoztam, nem vigyorogtam, hanem csak néztem ki a fejemből nap mint nap.
Szerencsére azóta ritkán találkozom olyan negatív emberekkel, akiket bánt mások öröme. Persze az én napjaim sem mókából és kacagásból állnak 0-24-ben, sőt vigyorogni sem szoktam állandóan, de többnyire jól szoktam érezni magam a napom túlnyomó részében – hacsak nem sűrűsödnek be nagyon a dolgaim.
Tudjátok, van ez a rész a Bibliában, ami szerintem nagyon igaz: “aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be oda”. Hogyan is lehetnénk boldogok, ha mindig aggódunk, rohanunk, idegeskedünk? A gyerekek még hisznek saját nagyszerűségükben, teljes egészében át tudják adni magukat a pillanatnak, és teljesen el tudnak merülni abban, amivel éppen foglalatoskodnak. Nem kattognak, nem agyalnak, hanem feloldódnak az élményben.
Lehet, hogy nem lehet állandóan ilyen állapotban létezni, nem is kell, de ilyen pillanatok nélkül nincs esélyünk a felszabadult, kiteljesedett életre. Merjünk kisgyerekek lenni, merjünk visszanyúlni ahhoz a tudáshoz, amikor még hittünk saját magunkban, amikor nem kontrolláltuk túl magunkat, amikor mertük vállalni az érzelmeinket, őszintén, és nem kombináltunk semmit túl. Hiszen elég ránézni a saját kicsinyeinkre, és bennük még felfedezhetjük ezt az ősi tudást.
A boldogság nyomában, nos néha jó lehet táncolni, futkározni a gyerekekkel, csak azért csinálni dolgokat, mert élvezzük, kacérkodni a párunkkal, vagy bámulni a felhőket az égen. Apró dolgok ezek, nem kerülnek semmibe, pár perces boldogságadagok csupán, és hozzásegíthetnek minket, hogy az egész napunkat megfényesítsék egy picit.
És ha akarjuk, gondoljunk egy merészet, és hozzunk be minél több ilyen pillanatot az életünkbe, és folyamatosan, és újra és újra keressük őket, és mindig csodálkozzunk rá a tisztaságukra. És ne azért, mert most ez a divat, és a csapból is a pozitív gondolkodás folyik. És pláne ne azért, hogy a kutyagumit leöntsük rózsaszín cukormázzal, hanem hogy találjuk meg az értékeket a saját életünkben. Hogy lássuk meg, itt vannak ezek is, nem csak a gondok, meg a pénzproblémák, meg a negyven fokos láz, vagy a kruppos köhögés. A jó dolgok, a szívet melengető, valódi értékek is ugyanúgy részei az életünknek, csak nem mindig vesszük észre.
Igen, előfordul, hogy túl mélyen vagyunk, vagy túl sokminden jött össze, vagy alig látunk a kimerültségtől, és bármilyen próbálkozásunk visszafelé sül el, ami a boldogságmorzsák összeszedegetését illeti. Van ilyen is, ilyenkor hagyni kell. Vagy a sablonos megoldásokat, amelyek nekünk nem jönnek be (nagyon nem). De a boldogság tanulható, sőt táplálkozással is megtámogatható. (Tudtátok például, hogy a tönkölybúza jó depresszió ellen?) Szóval mindenkit csak biztatni tudok, aki elért ennek a cikknek a végére, hogy vegye fel a kesztyűt, ne törődjön bele a sorsába, hogy boldogtalan, rosszkedvű, ráadásul ezt a mintát adja tovább a gyerkőceinek is, hanem álljon a sarkára, vállalja fel a felelősséget a saját életéért, boldogságáért, és kezdje el rendbehozni a lelkivilágát, kigondolni, mit szeretne az élettől, vajon mi tenné őt igazán boldoggá, és minden nap tenni érte legalább egy icipici dolgot, ami effelé viszi. És nem győzöm kihangsúlyozni: nem a gyerekek létszáma a fontos, vagy hogy mekkora a lakás, és hogy gyönyörűen tisztán van-e tartva. Hanem hogy bent, a lélek mélyén, és a dolgos mindennapokban hányszor érezzük azt, hogy igen, a helyünkön vagyunk, olyan értékek mentén éljük az életünket amelyekkel önazonosak vagyunk. Még akkor is, ha vannak problémáink, nem mindig úgy jön össze minden, ahogy szeretnénk, és vannak mélyrepüléses időszakaink. De mindig visszatalálunk ehhez az érzéshez, hogy rendben vagyunk, és az életünket élni jó.
Sok-sok gyermekien tiszta pillanatot kívánok nektek!
Sziasztok, és viruljunk együtt! :)
Amikor elhúztam a függönyt, akkor még nem tudtam, hogy aznap nagyon csúnya idő lesz, …
Amikor elhúztam a függönyt, akkor még nem tudtam, hogy aznap nagyon csúnya idő lesz, havazással, de már akkor borzasztó erős szél fújt. Emlékszem, tavaszi szünet utáni első nap volt.
A történet tehát itt kezdődik.
Álmos, fázós tavaszi reggel. Két hetes bárányhimlőn vagyunk túl Mátéval, oviba készülődünk. Ilyenkor mindig nehéz a reggeli elbúcsúzás az
oviban, előre borítékolható a sírás, összeszorul a szívem, ahogy belegondolok, hogyan kapaszkodik majd belém az ajtóban. Mira még alszik, ő két napja lázas, rajta is jönnek elő szép sorjában a pöttyök. Egy darabig biztosan nem fog menni iskolába.
Nekünk viszont indul a nap, és én arra gondolok, hogyan fogok tudni ma dolgozni, ezer egyéb tennivalóm mellett. Kezdek ideges lenni.
Kinézünk az ablakon. Bár a hó nem esik, de a fákat rettenetesen fújja a szél. Igyekszem befogadni a természet erejét, naponta változó, mindig megújuló szépségét. Érzem magamban az erőt, amit a szél ereje ad.
Megbeszéljük Mátéval, hogy ma nem sétálunk az oviba, hanem átrepülünk. Huncut szemű nevetés.
Öltözünk, készülődünk. Anya, álmos vagyoook.
Ahogy majszolja a kalácsot, mutatom neki, melyik fa hogyan csinál a szélben. Nagy gyerek vagyok én is. Férjem azt mondja, ezért szeretett belém, mert szereti, amikor bolondozom.
Kihúzom magam, és mereven oldalra dőlök: látod, így csinálnak a hosszú, magas fenyőfák. A diófa hatalmasakat lenget az ágaival, én is ezt teszem a kezeimmel. A terebélyes, kisebb fenyőfák táncolnak a szélben, még az ujjaimmal is integetek, ahogyan utánzom őket. Dőlünk a nevetéstől.
Mielőtt kilépnénk az utcára, alaposan felöltözünk. Útközben mindig megfigyeljük, mit csinál a kutya épp, amelyik olyan ijesztően tud ugatni. Most fázósan bújik be a vackába.
Valami számomra ismeretlen virág kezdi el kibontani magát a szomszéd ház előtt. Nahát, egy hópehely. Ilyen ez az április, pezsgő, ezervirágú természet – és hó. Szétolvad a kezemben, mielőtt meg tudnám mutatni neki, de így is nagyon boldog.
Beérünk az oviba, nagyon örülnek neki, régóta várják már. És még a sírást is megússzuk, ezen magam is meglepődöm. Ez a bónusz a ma reggelre. Délután találkozunk.
Mindig is gyűlöltem a reggeleket, mert imádok aludni, korán kelni pedig khm, kevésbé.
Mikor Mirával elkezdtünk oviba járni, egy tudatos áthangolódási folyamatban voltam épp, és rájöttem, a reggelek milyen szépek. Együtt elkezdtük figyelni mindazt a tiszta, friss, érintetlen szépséget, amit a reggelek tudnak hozni, a csillogó harmatcseppeket és a harsogóan zöld fűszálakat.
Egyszerűen beleszerettem a reggelekbe, és örülök, hogy újra láthatom a gyerekeimet, ha álmosan is, de összebújunk, finom, puha, meleg szeretetadagot kapok tőlük minden reggel. És ez jó, mert indul egy új nap, új lehetőségekkel. És valahogy jobb érzés ilyen gondolatokkal élni az életemet, mint mérgelődéssel és morgolódással, hogy miért kell már megint ilyen korán kelni, és hogy mennyi minden miatt lehet aggódni.
Szóval rájöttem, hogy lehet a reggelt is szeretni, és ez nagyon nagy dolog volt a számomra, még ha bele is telt majdnem negyven évembe. :)
A másik dolog pedig az, amit felfedeztem, hogy micsoda erő van a reggelekben, és mennyire nem mindegy, hogy hogyan indulnak el a napjaink.
A már említett áthangolódós időszakomban, amikor tudatosan figyeltem arra, hogy belül teremtsem meg a boldogságomat, és ne külső körülményektől függjön, szóval még amit ekkor megfigyeltem, az az volt, hogy mennyivel egyszerűbb, ha már eleve úgy kezdem a napot, hogy felpörgetem magam energetikailag egy magasabb, boldogabb szintre, és ehhez igyekszem aztán lehetőség szerint tudatosan is ragaszkodni a nap további részében.
Kellett ehhez elszántság, idő, és rengeteg-rengeteg gyakorlás, sokszor már majdnem feladtam, hogy ennek a játéknak semmi értelme, hogy egy merőben más lelkiállapotból tudatosan áthangoljam magam boldoggá. De eldöntöttem, és akartam, és csináltam.
Az általam leszűrt tapasztalat az volt, hogy ha már eleve úgy indítom a napot, hogy az minél jobb legyen, tudatosan odafigyelek erre, és megszervezem hozzá a körülményeket, akkor mintegy megalapozom azt. Ez egy idő után tényleg automatikussá válik, ez a lendület egy darabig még akkor is tartott, amikor már benne voltam a teendők sűrűjében, és nem tudtam ezzel foglalkozni. De ha már eleve lentről indítottam, onnan sokkal, de sokkal nehezebb volt feljebb tornázni magamat. Reggel még ez valahogy könnyebben ment. Ez a lendület aztán egyre tovább kitartott, és következetes gyakorlással eljutottam odáig, hogy egy jó ideje beállt egy stabil állapot, és alapból kiegyensúlyozott, jókedvű vagyok.
Éppen ezért ha lehet, időben felkelünk, hogy kényelmesen elkészülődhessünk, (tudom, kényes téma,) hogy ne kelljen kapkodni, rohanni. Van, amikor meditációs zenét hallgatunk, van, amikor zenés rádióadót. Mostanában épp semmit. Együtt megnézzük, hogyan dugja ki a nap első sugarait a fák közül, vagy ha még nap sincs, akkor a lámpák fényeiben gyönyörködünk egy picit.
Élvezem a közös pillanatokat, magamba szívom a testük melegét, illatát, ölelését, a vonásaikat nézem, a csöpp tagjaikat, a pöndörödő, hosszú szempilláikat, a gesztusaikat, ahogyan beszélnek vagy bolondoznak, vagy esetleg álmosan pislognak a takaró alatt.
És elmondhatatlanul boldog vagyok.
10 nézőpont a kiteljesedett élethez
1. Hiány helyett vedd észre a kincseket az életedben
Minden időszaknak megvan a maga nehézsége és szépsége egyaránt, mindent nézhetünk a jó és rossz oldaláról is. Anyának lenni nem egyszerű, de rengeteg szépséget tartogat. Törekedjünk arra, hogy meglássuk azt, mi mindenünk van, ahelyett, hogy azon aggódnánk, arra fókuszálnánk, hogy mi az, ami hiányzik. Ha egy picivel jobban érezzük magunkat, már akkor is tettünk valamit magunkért.
2. Ne nagy dolgoktól várd a csodát, hanem a mindennapok apró pillanataiban találd meg azt, ami számodra értékes
A kulcs az apró cselekedetekben és a hétköznapok örömeiben van, nem pedig egy nagy, távoli és elérhetetlen cél kergetésében. Egy finom kávé, egy jól eső séta, miközben a babakocsiban durmol a babád, ezek a pillanatok a lényegesek.
3. Őszintén éld meg az életed pillanatait!
Nem azzal van a baj, ha negatív érzéseket élsz meg. Teljesen természetes, ha csalódott vagy, kétségbeesett vagy tehetetlen, hiszen ez a normális, hogy érzéseid vannak. Sokkal nagyobb baj, ha elfojtod őket. Éld meg, hiszen ember vagy, és törekedj rá, hogy ne ragadj bele. Ha jobb lelkiállapotba szeretnéd magad hozni, mindig valódi, őszinte érzésekkel tudod ezt megtenni, ezeket találd meg és ébreszd fel magadban.
4. Élvezd a fizikai testedben az életedet
Azért öltöttél fizikai testet, hogy ilyen módon tapasztald meg a világot. Fizikai testben élni jó, még akkor is, ha néha fáj, megviselődik szegény. Használd az érzékeidet, fedezd fel mindazt az örömöt, amit a testeden keresztül tudsz megélni. Szívd magadba a babaillatot, simogasd meg a selyem haját, élvezd a testmozgást! A tested nagyon sok jó élményt tartogat neked.
5. A boldogság titka benned van – tanuld meg magadat!
A saját boldogságodért te magad tudsz tenni. Ismerd meg magad, hogyan működsz, mire hogyan reagál a lelked, mi esik jól a testednek, hogyan tudsz saját magadra hangolódni, és karban tartani a gondolati és lelkivilágodat. Jó alaposan gyakorold be, és egy idő után tudatosan is fel tudod emelni magad, ha szükséges. Az órákig tartó altatás például kiváló gyakorlóterep erre. :)
6. A magad tökéletlenségében legyél örömteli és boldog
Nem vagyunk tökéletesek, halandó emberek vagyunk. Ha állandóan a hibáinkra figyelünk, akkor örökké elégedetlenek leszünk. Tudom, hogy mivel anya vagy, sokszor, sokminden miatt megéled a bűntudatot. Tanuld meg így élvezni az életed, hogy tele vagy emberi hibákkal, és nem sikerül minden tökéletesre, mert meg lehet bizony ezt is. Ha ebből a perspektívából nézel rá a dolgaidra, sokkal könnyebb lesz elérned a változásokat, amiket szeretnél, vagy túlélni azokat az időszakokat, amikor nem tudsz tenni semmit, és mindjárt élvezetesebb lesz az utazás. A vélt vagy valós hibáid helyett ugyanis rátalálsz a benned rejlő értékekre és erőre, így mindjárt energikusabb, erőteljesebb leszel.
7. A változást a probléma gyökeréig hatóan valósítsd meg
A problémákat gyökerestül érdemes megoldani, nem pedig leönteni őket rózsaszín cukormázzal. Ha a babád sír, nála is igyekszel rájönni, azért van-e, mert éhes, fáj a hasa, vagy éppen melege van. Igaz, fontos a nézőpont, hogy ne ragadjunk le a mocsárban, de mindig a valódi megoldásokra érdemes törekedni, amelyek mélyebb szinten is működnek.
8. Test-lélek-szellem – szélsőségesen ne billenj ki egyikből sem
A test, a lélek és a szellem szerves egységet alkot, mindegyik közvetlenül hat a másikra. Ez azért jó, mert bárhol megborul az egyensúly, a másik két oldalon meg lehet támogatni, és visszahozni a kiegyensúlyozott állapotba. De ez fordítva is igaz: ha nagy mértékben és tartósan kibillen valamelyik, akkor egy idő után húzza magával a többit is. Legalább a legalapabb szinten figyelj oda rájuk, amennyire csak teheted. Ha nincs mód kialudni magad, legalább táplálkozásban vigyél be olyan tápanyagokat, amik valódi energiával töltenek fel, és kevesebb olyan kaját egyél, ami nagyon leterheli az emésztésedet.
9. A saját életedben a saját értékeid legyenek a mérvadóak
Ha külső elvárások szerint vagy megfelelési kényszerből éled az életed, egy idő után bele fogsz az egészbe fáradni, fásulni. Neked is megvannak az életedben a saját értékeid, amiket nagyon fontosnak tartasz, ha tartósan meg kell ezeket hazudtolnod, és más értékrendszerekhez igazodnod, akkor nagyon fogod érezni egy idő után, hogy valami nem oké. Minden nap egy pici lépést tegyél meg, hogy ezeket az alapértékeket visszahozd az életedbe. Ezer apró pici döntést hozunk minden egyes nap, kell, hogy az életünk legalább nagy részében azt tükrözze, amiben mélyen hiszünk, amivel azonosulni tudunk. A gyerkőcöd szemében te vagy a példa, rajtad keresztül ismeri meg a világot, és saját magát is, ezért is nagyon fontos ez.
10. Nyertes-nyertes helyzetekre törekedj
Az, ha a saját életedet éled, ha felfedezed a saját erődet, és nagyszerűségedet, rendkívül jó hatással van a környezetedre is. Meg kell húzni a határokat, nemet kell mondani olykor, ez eleinte nem tetszik a körülöttünk lévőknek, amennyiben nem ezt szokták meg. De a kiegyensúlyozott, boldog emberek mellett jó érzés lenni. Ez másokat is inspirál, és példát mutat a számukra. Lehet úgy élni, hogy egy-egy adott helyzet mindenkinek jó legyen, anélkül, hogy átgázolnánk bárkin is, még akkor is, ha most még nem látod, hogyan lehetne ezt megoldani. A világ mindannyiunké, és valamennyien azért jöttünk ide, hogy jól érezzük magunkat benne. Lehet-e jobb egy babának, kisgyerkőcnek, mint egy kiegyensúlyozott, vidám anyuka?
Külső körülményektől független boldogság?
Édesanyaként folyamatos kihívásoknak vagyunk kitéve. Igencsak át kell lépnünk időnként a komfortzónánkat. Főleg fogzáskor. Vagy amikor hasfájós a pici, és órákon át üvölt éjszaka, mi pedig tehetetlenek és kimerültek vagyunk. Amikor felcseréli az éjszakákat és a nappalokat. Amikor meg kell erőszakolnunk az orrszívóval, miközben halálra váltan üvölt szegény. Vagy az ölünkben alszik minden áldott délután, kilenc hónapon keresztül, mint ahogy az enyém is tette.
Annyi ezer és ezer lehetőség adódik a változásra, nem igaz? Hogy belsőleg fejlődjünk, átugorjuk saját határainkat. Újra és újra. Nap mint nap. Mondhatni gyárilag rá vagyunk erre kényszerítve anyaként. Voltaképpen ez egy nagyon izgalmas dolog, ez a fejlődés.
Elmesélem neked, hogy mire jöttem rá az évek folyamán. Amióta világ a világ, és én az eszemet tudom, mindig arra törekedtem, hogy magamban egy olyasfajta hozzáállást alakítsak ki az életemhez, amely lehetővé teszi, hogy a boldogságom ne külső körülményektől függjön, hanem azt az önmagammal való, belső harmónia által tudjam elérni, akkor is, ha esik, akkor is, ha hétágra süt a nap.
Nos, ez a folyamat elég hosszú volt. Nem tudtam, ez lehetséges-e egyáltalán, és teljesen máshogy nézett ki ez a valóságban, mint ahogy én megálmodtam. De a lényeg az, hogy két fontos dologra jöttem rá.
Az egyik az, hogy ez az egész nem arról szól, hogy nagy, kövér Buddhaként ülök a nagyvilágban, (esetleg mellette dolgozom nyilván, meg gyereket nevelek,) rendíthetetlenül, állandó, széles mosollyal az arcomon, és semmi, de semmi nem tud engem ebből az állapotból kizökkenteni. Mert rájöttem, hogy ugyan létezik az a fajta, külső körülményektől független harmónia, amit én olyan nagy hévvel kerestem, de ez egy tök dinamikus dolog. Nem arról van szó, hogy egyszer csak megcsíp a megvilágosodás bogara, és innentől nincs visszaút, semmi nem mozdíthat ki a zen-zónánkból. Hanem inkább az van, hogy újra és újra ebbe az örömteli állapotba tudunk kerülni, alapból ez már nem olyan nagy megerőltetés, és ha úgy istenigazából kibillenünk, akkor is visszatalálunk előbb-utóbb.
Az a trükkös ebben az egészben, hogy meg kell, hogy éljük az érzelmeinket, jókat is és rosszakat is, hogy hús-vér részesei lehessünk a földi valóságnak, hiszen ezért jöttünk ide, hogy éljünk, megtapasztaljuk, milyen is ez az egész. A fájdalom, düh, szomorúság nem az ellenségünk, hanem jeleznek nekünk, hogy éppen milyen folyamatok zajlanak bennünk, és természetes módon hozzátartoznak az életünkhöz. A kérdés az, hogy ezek, vagy egyéb negatív érzelmek határozzák-e meg az életünket, vagy képesek vagyunk újra és újra visszatalálni eredendő boldogságunkhoz, jólétünkhöz? Leragadunk-e a mocsárban és dagonyázunk benne, vagy pedig ahogy jöttek a negatív gondolatok, úgy el is mennek egy idő után, helyüket pedig átveszi a fíling, hogy az élet szép, és élvezzük a mindennapokat.
Az is egy döbbenetes dolog az volt számomra, hogy a boldogság, és annak képessége, hogy az ember mindig visszataláljon önnön jólétéhez nem valami külső adomány, vagy különleges képesség, ugyanis én valami ilyesmit hittem. Hanem valamiféle folyamatos, ebbe az irányba mutató eltökéltség, valami belső késztetés vagy erő folytán elindul az egész, először keresgéli az utat magának, keresi erre, keresi arra, voltaképpen azt sem tudja, mit keres. Aztán lassanként megindul, egyre jobban beindul, mint mikor a sok kicsi érből patak lesz, aztán a kis patakokból folyócska, és végül egy hömpölygő, nagy folyammá lesz. Vagy mint a ház, amit tégláról téglára építünk fel, egyenként pakoljuk a téglákat, először alig látszik valami, majd elkezdenek nőni a falak, aztán látni, hol lesz a nappali, meg a fürdőszoba, és egyszer csak ott a házikónk. Szép lassan felépül bennünk egy képesség, egy egyre biztosabb tudás, hogy képesek vagyunk a kezünkben tartani a gyeplőt a saját életünkkel kapcsolatban, karban tudjuk tartani a lelkivilágunkat, vissza tudjuk venni az uralmat az elménk felett. Tapasztalat, sok-sok gyakorlás gyümölcse ez, amit az önmegismerés útján szüretelünk le. És ez valami hihetetlen nagy dolog ám.
Ha körülnézünk a világban, nem azt látjuk, hogy az embereknek megvan ez a fajta, önmagukba vetett tudása. Nem leszünk mi sem soha szentek, nem erről van szó, de hiszen érted te is. Érezni fogunk, ezután sem felejtünk el csalódni és sírni, lesznek rossz napjaink, amikor a pokolba kívánunk mindenkit, nehézségeink, amiket meg kell oldanunk. De már lesz lehetőségünk a valódi döntéshez. Meglesznek a belső támpontjaink és tartalékaink a változtatáshoz, és más szemmel látjuk majd a világot, mert tudjuk, hogy mindig számíthatunk magunkra, és össze tudjuk magunkat hangolni a harmonikus, szeretetteli, előre vivő, építő jellegű energiákkal, energiaállapotokkal. A bónusz pedig, hogy egy idő után, láss csodát, a külső körülményeink is kezdenek megváltozni, ehhez a magasabb frekvenciához alakulni. De akkor már nem nincs akkora jelentősége az egésznek, mert megtanultuk kezelni ezeket a helyzeteket.
Mi hát mindebből a tanulság?
#1 Nincs olyan, hogy „A boldogság”. Sok-sok örömteli pillanat, a boldogság ezeknek az összessége.
Nem kell egyik rózsaszín felhőről a másikra ugrálva élnünk az életünket. Könnyebb, ha elengedjük a „naaagy boldogság” illúziót, és arra törekszünk, hogy minél több örömteli pillanatunk legyen a mindennapok során.
#2 Nem kell tökéletesnek lennünk a boldogsághoz.
A tökéletességre való törekvés valójában megnehezíti azt, hogy felszabadultan, örömmel éljük a napjainkat, mert folyton a hibáinkat keressük, és azt nézzük, mi az, ami nem jól működik, ami hiányzik az életünkből. Nem létezik tökéletesség. Emberek vagyunk, haladók, és milyen jó érzés így örülni az életnek! Ezer és ezer csodát rejt. Igen, nekünk, halandóknak. Próbáld ki, hogy megengeded magadnak, hogy próbálgasd az életedet, és akár közben hibázz is.
#3 Gyakorold be a boldogságot!
Az, hogy boldogok vagyunk, nem egy kívülről érkező adomány. Sokkal inkább egy képesség, hogy harmonikus állapotba tudod hozni magad. Van, akinek tovább tart ezt begyakorolni.
Az első és legfontosabb lépés, hogy kötelezd el magad a saját jólléted mellett. Eleinte talán szükséged lesz arra, hogy komolyan vedd ezt az elhatározásodat, mert mást szoktál meg, egy másfajta attitűdöt gyakoroltál be. A környezeted is ezt tükrözi vissza.
A második lépés az, hogy következetesen gyakorold. Mit jelent ez? Nap mint nap tegyél meg egy olyan dolgot, ami őszinte jóérzést kelt benned, és pozitív energiával tölt fel. Ha gondolod, fess csillámpónikat, vagy süss egy finom süteményt, tökmindegy. (Senkinek se a kárára, természetesen. Nyertes-nyertes helyzeteket keresünk.) Vagy egyszerűen csak fotózz le az ablakból egy szép virágot. Apró döntésekből áll össze az életünk. Minden pillanat hozzáad valamit az életedhez. Mindig van lehetőséged, hogy hozzátegyél valami pici, de jóleső dolgot. Gyűjtögesd ezeket a csodás, elsőre jelentéktelennek tűnő pillanatokat. Mégis, ezek adják a napjaink örömét.